2013. június 29., szombat

Pár szó a Kazinczy 100-ról

Múlt hétvégén voltam a Kazinczy 100 teljesítménytúrán a Zemplénben. Ugyan Kazinczy 200-nak indult, hiszen arra neveztem és arra is készültem például a "Kinizsi Százas mesterhármassal" is, de végül csak a táv első (nehezebbnek tartott) felét teljesítettem.

Bár tudom, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, és hogy a Kazinczy 200 az ország tán legnehezebb és legkomolyabb teljesítménytúrája, azért fáj a kudarc. Ilyenkor mindig egy kicsit elbizonytalanodom, átértékelem magamban a dolgokat. Gyengének és kissé szerencsétlennek érzem magam.

A túra egyébként nagyszerű és hangulatos volt, és a rendezésre, ellátásra sem lehetett panasz. És megismerhettem az északi zöld valóban kemény terepét, az ország legmeredekebb jelzett turistaútját a Tolvaj-hegyen, és jártam hazánk legészakibb pontján is. Valamint a Nagy-Milic csúcsán, ahol a Másfélmillió lépés Magyarországon c. televíziós sorozat kezdődött (akkor ott volt az Országos Kéktúra kezdőpontja, ma már a szintén érintett Hollóházán van).

Összesen 105 km-t* gyalogoltam 4060 méter szintkülönbséggel (a Kinizsi Százason 2775 méter a szintkülönbség), tehát azért elértem valamit, de messze nem a kitűzött célt. A bakancsom ezúttal nem vitt messzebbre, mint gondoltam.

*Illetve valamivel többet, mert még a harmadik résztávba is belefogtam, de aztán az első ellenőrzőpont után nem sokkal visszafordultam; 8-9 kilométert ott is megtettem.

Lehet, hogy majd idővel egy hosszabb beszámolót is írok erről a túráról és a feladásom okait is részletezem majd, de még a bő egy hónappal ezelőtti Kinizsi Százas teljesítménytúráról szóló beszámolóval is adós vagyok (az a túrabeszámolóm amiatt is késik, hogy a "világ leghosszabb Kinizsi Százas beszámolóját" tervezem megírni, ami bizony nem könnyű, most már be kell látnom). 

(Azért nem mondtam le arról, hogy teljesítsek előbb-utóbb egy 200 kilométeres túrát, többek között egy Kinizsi Százas duplázáson, azaz oda-vissza teljesítésen is elkezdtem törni a fejem, bár Sistergő, aki a CsPI-n volt túratársam, óvatosságra intett.)

(És láttam egy számomra új turistajelzést, pontosabban zarándokút-jelzést is - Szent Erzsébet út - mellyel azóta ki is egészítettem a turistajelzéses memóriajátékomat.)

Kapcsolódó bejegyzés:
Vesztesekre is szükség van

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése