2013. február 25., hétfő

Az aranyjelvény

2012-es túraévem jutalmául vasárnap megkaptam az "aranyjelvényt". Az elmúlt esztendő eddigi életem legaktívabb éve volt természetjárás tekintetében, s tán a későbbiekben sem fogom túlszárnyalni a tavaly gyalogosan megtett csaknem 1.500 kilométert és 50.000 méter emelkedőt (de ha a rendszeres túrázás helyét át is veszik majd más szenvedélyek és időtöltések, a Kinizsi Százas évről évre való teljesítéséhez azért még sokáig - most úgy gondolom, életem végéig - hű maradok, szeretnék feljebb és feljebb lépdelni az "egyre szűkebb elitben", a pasaréti lelkipásztor által kijelölt úton).

Budapesten, a Rózsadombon, a Zivatar utcában, egy iskola tornatermében volt az átadó. Bár az idő szomorkás volt, s az utca nevéhez illően kopogott az eső a tornaterem tetején, a csarnok linóleumpadlójának illata, mint Proust madeleine süteménye régi tornaórákat, stafétaversenyeket idézett fel, és eszembe jutott egy általános iskolai évzárómról az a srác is, aki egy párhuzamos osztályba járt és osztálya párhuzamosan sorakozott a teremben miénk mellett, s akinek egy enyhe születési rendellenesség következtében két ujja csiklópisztoly-szerűen össze volt nőve.

Sokan voltunk a teremben, több kedves ismerősömet, túratársamat is felfedeztem az összecsukható kerti székeken ücsörgő sokaságban. Bubu konferálta, szólította hármasával a díjazottakat, repkedtek a számok, TTT pontok, különböző minősítések. Egy külső, laikus szemlélő így kissé száraznak érezte volna a műsort, de a kerti székeken ücsörgők tudták, hogy a teremben visszhangzó pontok mögött gyakran embert próbáló séták, kimerítő emelkedők vannak; számokká egyszerűsödött, egy-egy numerikus értékké sűrűsödött tájak, emlékek, küzdelmek.

Aztán amikor Bubu a kétezer pontot meghaladó, aranyjelvényes túrázókat kezdte szólítani, azért éreztem egy kis izgalmat, szívdobogást. És ahogy a lista a 2210 ponthoz ért, én is kisétáltam a kerti székek között a linóleum illatú teremben az asztalokhoz, és megkaptam Bubutól az ötforintos nagyságú, mívesen kidolgozott rézjelvényt és az oklevelet, a következő felirattal: "A Teljesítménytúrázók Társasága elismerését fejezi ki Csetneki Sándor sporttársnak, aki a 2012. évben 2210 ponttal Aranyjelvényes Teljesítménytúrázó minősítést ért el." Bubu ehhez még hozzáfűzte, hogy Supershop pontot sajnos nem tud adni, arra célozva, hogy általában bevásárlás közben szoktunk összefutni a Nyugati téren.

Persze az is még jobban megvilágosodott, hogy mennyire relatív az én pontszámom, eredményem komolysága, hiszen sok olyan túrázó van, aki az én pontjaim két-háromszorosát is elérte tavaly. De az biztos, hogy sokat tanultam az elmúlt esztendő túráiból, számos barátot, élményt szereztem, és vigyázni fogok a jelvényre, nehogy kidobjam egy vasúti kocsi kukájába vagy megegye egy kutya, mint a kalandos sorsú Rockenbauer 130 jelvénye(i)met.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése