2014. október 17., péntek

A Rubik-kocka

A lány, akitől elkezdtem megtanulni a Rubik-kocka kirakását, Hollandiában tanulta meg, betépve-bekokózva. Akkor csak sikerülhet nekem is, gondoltam magamban, bár már elég sok bort ittunk az est folyamán.

Egy kicsit féltékeny is volt: "Micsoda, egy hónapja még egy másik nő csiganyála folyt a f**kadon?" - kérdezte felháborodva és közönségesen, egyfajta utólagos és irracionális féltékenységgel (mintha nem egy hónapot mondtam volna, hanem azt, hogy ez még aznap délelőtt történt), eszembe juttatva egy hímsoviniszta viccet arról, hogy miért van a nőknek lábuk, valamint Sztaniszlovszki Levi mondását a csíkos siklóról. Ugyanakkor addigra már tudtam, hogy adott hangulatban, izgalomban szeret közönségesen fogalmazni, és valahol tetszett is a szavaiból és hangsúlyából kiolvasható ragaszkodás, a kisajátítás, birtoklás vágya, még ha a konkrét szavak távol is álltak a zolai, zweigi romantikától.

Mondta, hogy bejön neki, ha egy férfi intelligens, ezért is, mintegy tesztképp került elő a Rubik-kocka. Valahol már régóta foglalkoztatott a dolog, de nem ismertem az algoritmusát. Némi segítséggel sikerült az egyik oldalt kiraknom (először az úgymond "keresztet", aztán a sarkokat, a többi oldalhoz illeszkedően). Korábban nem volt hozzá türelmem és motivációm, de ott, akkor komolyan elgondolkodtam és elhatároztam, hogy jó lenne megtanulni, mert mégiscsak egy különleges képesség a tarka kockából egy oldalanként azonos színűt varázsolni. Hiszen éppen ez az ember egyik legősibb vágya és célja: a káoszból, rendezetlenségből rendet, struktúrát teremteni.

(Meg aztán egy igazi magyar dolog a Rubik-kocka, elcsépelt szóval "hungarikum", hasonlóan mondjuk... a Kinizsi Százashoz.)

El is képzeltem, milyen menő leszek, ha majd meg-megfeszülő bicepsszel, a hosszú, szép ujjaimmal virtuóz módon pörgetem a kockát, bárhol-bármikor, még inkább elvarázsolva a nőket. Nem csak magas, kölyökképű és izmos leszek, hanem okos is, bár valahol ez a kocka-dolog inkább egy kissé autisztikus, mechanikus képesség, nem annyira kreativitás. Vagy ki tudja, azt hiszem, igazából kreativitás is van benne, sőt talán még művészet is. De mindenképp szórakoztató és látványos.

Így legalább ha valahol éppen várakoznom kell, vagy utazok, vagy csak úgy eszembe jut, maximálisan hasznosan tölthetem a tovatűnő időt, a bűvös kocka mátrixában megmártózva, úszva.

Kapcsolódó bejegyzések:
A testmozgás izgalmai
Nyomot hagyni (avagy a szexuálkreatív Gesztipéter)
P*ncimágnes-e a Kinizsi Százas teljesítése?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése