2013. október 8., kedd

A fekvőtámasz könnyűsége és nehézsége

A teljesítménytúrázás egy aránylag olcsó sport, hiszen a túrákra általában pár száz (de legfeljebb pár ezer) forint a nevezési díj, egyáltalán nem igényel speciális felszerelést (persze ilyesmibe is be lehet ruházni, de nem szükségszerű), és aki szerencsés helyen, valamelyik hegységhez, népszerű kirándulóhelyhez közel lakik, annak utaznia sem kell hozzá messzire.

Van azonban egy még olcsóbb sport, ahol nincs nevezési díj, semmiféle felszerelést nem igényel (sőt akár meztelenül is végezhető), és még utazni sem kell hozzá sehová, mégis nagyszerűen megmozgatja az embert, hatékonyan növelve testi erejét és kitartását. Ráadásul a gyalogláshoz hasonlóan egy alapvető, sőt életszerű mozgásforma, hiszen jó edzés a misszionárius pózra és annak variánsaira is (tehát ebből a szempontból is természetesebb az edzőtermi fekvenyomásnál, ráadásul egészségesebb is). Nos, ez a fantasztikus sport nem más, mint a fekvőtámasz.

Ugyanakkor éppen abban rejlik a nehézsége is, hogy nem kell hozzá kimozdulni otthonról, és nem igényel semmiféle kiadást és előkészületet, hiszen így még jobban próbára teszi az elszántságunkat, következetességünket és rendszerességünket. Mert ha mondjuk az ember elindul túrázni, vagy összepakolja a felszerelését és lemegy az edzőterembe vagy a focipályára, akkor onnan már "nincs visszaút", de legalábbis nehezebben gondolja meg magát, ráadásul várnak rá a sporttársai, csapattársai is. A fekvőtámasznál viszont nagyon könnyű azt mondani, hogy majd egy óra múlva, vagy majd holnap, és komolytalan hozzáállásunk miatt senkinek sem kell magyarázkodnunk. Viszont épp emiatt, ha rendszeresen rászánjuk magunkat, nem csupán testünket formálja és edzi, hanem az akaraterőnket is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése