2015. június 30., kedd

Mi folyik itt Tatabányán?!

Tatabánya, otthona a teljesítménytúráknak és a nyomornak...
Szóval rossz hírek Tatabányáról: perverz a liftben (18), meg egyik biciklista elgázolja a másik biciklistát... Mi folyik itt?

(Amúgy van, hogy én is előkapom és kitekerem a liftben... a Rubik-kockát.)

Két hét múlva Szuperkatlan!

Alig két hét múlva, július 12-én vasárnap ismét Szuperkatlan, harmadszor!

A Kinizsi Százas talán legnehezebb szakaszán, a Dorog és Mogyorósbánya közötti "katlanban" tehetik magukat próbára a túrázók, közben megmászva a Getét és megcsodálva a festői tokodi pincevölgyet. Bár a táv alig 15 ill. 30 km, ez az adat becsapós, mert a Szuperkatlan egyáltalán nem könnyű.

Sajnos idén nem lehetek jelen személyesen a túrán (a megszokott hegyeskői ellenőrzőpontomon), de jó túrázást, kellemes kikapcsolódást kívánok mindenkinek!

A Szuperkatlan természetesen idén is az immár hagyományos Ixi Kupa része.

Kapcsolódó bejegyzés:
Szuperkatlan bejárás

2015. június 25., csütörtök

Feladott túráim

Túl a sikertelen Kazinczy 200-on, úgy gondoltam, tanulságképpen összegyűjtöm az eddig feladott túráimat.

Kellemetlen, frusztráló érzés feladni egy teljesítménytúrát, ilyenkor általában úgy érzem magam, mint egy rossz tanuló, aki nem készült fel eléggé a vizsgájára, és megbukott. Persze egy teljesítménytúra sikertelensége "first world problem", nagyobb baj és bánat sose érje az embert, de mégis arra világít rá, hogy az adott helyzetben gyenge volt, elbukott, nem érte el az éppen kitűzött célját.

Ugyanakkor a kudarcból épülni lehet és kell is. Mint az alábbi felsorolásból is kiderül majd, nagyon is sokat köszönhetek a feladott túráimnak.

Az első túra, amire visszaemlékszem hogy feladtam, egy téli, havas Barcika 65 teljesítménytúra volt, amire öcsémmel mentünk. Már csak halvány emlékeim vannak róla, valamikor 2005 körül lehetett, még azelőtt, hogy a blogomat írni kezdtem volna. Azt tudom, hogy még aránylag a táv elején, a nagy hó és a beázott bakancsom miatt adtam fel, míg öcsém sikeresen célba ért.

Aztán 2007-ben jött az első Kinizsi Százasom, amit rögtön végiggyalogoltam, és szépen hozzá szoktam a sikerhez, évről évre gond nélkül teljesítve a Kinizsit. Egészen 2011-ig, amikor elhatároztam, hogy megpróbálom teljesíteni a fordított Kinizsi Százast, az Iszinik 100-at is. Hallottam róla, hogy nehezebb mint a Kinizsi, de úgy véltem, öt K-100-al a hátam mögött nem érhet meglepetés. Hát, nem így történt, feladtam a túrát, amin ráadásul seprői minőségben vettem részt, így igazán illett volna végig mennem.

Utána privát Iszinik 100 bejárásokkal próbáltam edzeni magam és jóvátenni a kudarcot, de itt is sikertelenség sikertelenséget követett. Ráadául a Börzsöny éjszakai teljesítménytúra sem sikerült abban a szezonban, 2012 elején - de ennek a túrának köszönhetem a Suvlajjal való barátságomat.

Akár arra is rádöbbenhettem volna, hogy a teljesítménytúrázás nem az én sportom, ill. hogy képességeim maximuma a Kinizsi Százas, de aztán éppen ezek a csalódások fordítottak jobban a teljesítménytúrázás felé, tettek dacossá és elszánttá, hogy aztán 2012-ben olyan túrákat is teljesítsek a Kinizsi Százas után, mint a Mátra 115 vagy Rockenbauer 130 (ez utóbbit azóta már háromszor is végig gyalogoltam), és novemberben a "mumust", az Iszinik 100-at is sikeresen teljesítettem, ahogy azóta minden évben.

Egy darabig egy túrán sem vallottam kudarcot, aztán 2013-ban sem a BHMTCS-n, sem a Galyavár 110-en, sem pedig a Kazinczy 200-on nem voltam elég kitartó, mindhárom túrán végül csak résztávot gyalogoltam. Ugyanakkor voltak sikereim is: az első, egyedül bejárt Kinizsi Duplám, vagy a monumentális és pszichedelikus Prágai Százas.

2014-ben Jeremcsuk Istvánnal kíséreltük meg a Kinizsi Duplát, de először (elsősorban az időjárási viszontagságok miatt) kudarcot vallottunk, "csak" 100 km-t gyalogoltunk - de aztán második nekifutásra, még nagyobb elszántsággal sikerült teljesítenünk a 200 km-es távot. A téli CsPI viszont megint csak nem a terveknek megfelelően sikerült.

Idén pedig ismét a Kazinczy 200-on vallottam kudarcot, de bízom benne, hogy jövőre kiköszörülöm ezt a csorbát, és teljesítem hazánk legnehezebb és egyik legszebb, legnagyszerűbb túráját.

Kapcsolódó bejegyzések:
Dolgok, amikről azt hittem hogy sosem fognak sikerülni, aztán mégis sikerültek
Kilencedik Kinizsim

2015. június 22., hétfő

A Kaziról...

Nem sikerült. Gyenge voltam. Rossz ezt leírni, kb. úgy érzem magam, mint amikor kamaszkoromban tesiórán utolsónak választottak be a kosárcsapatba. Na nem mintha én lettem volna az osztályban a legalacsonyabb, de valahogy nem volt érzékem a kosárlabdához. No de azóta tudok 500-at dekázni, van hat Balaton-átúszásom, zsinórban kilenc Kinizsim, lassan már a repülő is megy a kendamával, egy percen belül kirakom a Rubik-kockát, és bizony már három kétszázas túrát is magam mögött tudok. A kosárlabdát pedig pont úgy lesza.

A Kazinczy viszont még most sem sikerült, továbbra is a mumusom maradt (mint egykor az Iszinik). Ez volt a második próbálkozásom vele, két éve hasonlóan jártam, de sebaj, három a magyar igazság, jövőre újra szerencsét próbálok (a rajtban az egyik srác mesélte, hogy neki például csak ötödik vagy hatodik alkalommal sikerült először a Kazinczy 200, vagy ott van Oszkár, aki először zsinórban négy alkalommal feladta a Kinizsi Százast, de mégsem mondott le róla, és azóta már sokszoros Kinizsi Százas teljesítő.)

A csalódás ellenére a túra továbbra is a kedvenceim közé tartozik, a Zemplén hegyei, erdői lenyűgözőek. Nem hiába van a TTT weboldalának fejlécében a füzéri vár. A táj vadregényes és meseszerű, gyermekkorom falra vetített diafilmkockáit idéző: az Öreg néne őzikéjének égig érő fáit, varázslatos erdeit (Áron észrevétele: "az a Mátra", de itt is felfedeztem ezt a hangulatot). Szóval vad mint a burjánzó és buja természet, a táv és a belső utazás pedig monumentális, mint egy regényfolyam, vagy mint a legtöbb bejegyzéssel bíró túrablog. A társaság, a hangulat, a rendezés és az ellátás most is kiemelkedő volt.

Hamarosan részletes beszámolót is írok.

(A túra reggelén, pénteken, Széphalmon, éppen a Magyar Nyelv Múzeuma előtt pedig kitaláltam a kendama szó magyarosítását is: golyopács.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Feladott túráim
Dolgok, amikről azt hittem hogy sosem fognak sikerülni, aztán mégis sikerültek
Kinizsi Dupla Jeremcsuk Istvánnal

2015. június 11., csütörtök

Túrázás mezítláb

Nemrég újra beszélgettem a "mezítláb túrázó sráccal", Danival (aki még a Gerecse 50-et is mezítláb járta végig) és arra jutottam, hogy ki kellene próbálni ezt mezítláb kirándulós dolgot. Ha belevágok, mindenképp beszámolok majd róla, bár várhatóan csak június végén lesz az első mezítlábas kirándulásunk, a Kazinczy 200-ig ugyanis nem szeretném már kockáztatni a talpam épségét (bár Dani azt mondta, hogy neki még nem lett semmilyen sérülése, de ahogy ismerem magam, képes lennék belelépni valami tüskébe).

Gondolkodom egy ilyen Inov-8 Evoskin "óvszer" beszerzésén is, bár ez lehet hogy csökkenti az élményt, és még drága is, így a mezítláb sétálás diogenészi filozófiája sem teljesedhet ki.

Kapcsolódó bejegyzések:
Mezítláb a Kinizsi Százason?
Beszélgetés a mezítláb túrázó sráccal

Nem is olyan egyszerű ám a kendama!

Unokatesóméknak mondtam, hogy Japánban nagyon tisztelik a szumósokat és a kendamásokat.

- Akkor téged nem fognak tisztelni Japánban - vonták le a következtetést unokatesómék. Nagyon úgy tűnt, hogy nem látnak esélyt arra, hogy egyszer én legyek Totyicuki (Rettentő Földrengés), a szupernehézsúlyú szumós, és hogy szerintük előbb leszek Failarmy videón a kendamázásommal, amint épp leütöm magam a fagolyóval, mint ilyen menő zenés kendamafilmen. "Maradj inkább a túrázásnál, Sanyi" - mondta Attila, mintha a kendama és a túrázás kizárná egymást.

Na de nem azért Csetneki BornToBeHard Sándor a nevem, hogy könnyen feladjam, vagy hogy eltántorítsanak a célomtól. Unokatesómék kétkedése csak megerősít. És különben is, gyakorlat teszi a mestert. És már egyre jobban megy, már többször kapom el a fagolyót, mint ahányszor nem kapom el, és már a fagolyó lyukába is rendszeresen betalálok a kalapács végével. És az a hang, amikor "klaffan"... Tiszta sikerélmény, endorfin, flow. Hogy néznek majd unokatesómék, ha úgy kendamázok majd, mint a csuda! Egy kis gyakorlás, és úgy elkápráztatom őket a cold pizzával, hogy leesnek a székről!

Bár azt most már átérzem, hogy igaza volt a kendamáról szóló leírásoknak, amikor hangsúlyozták, hogy fejleszti a kitartást és a türelmet. Mert ide aztán kell. Van, hogy magam is elbizonytalanodom: biztosan az én sportom ez? De aztán arra gondolok, hogy számtalan olyan dolog volt, amiről azt hittem, hogy sosem fog sikerülni, aztán mégis sikerült. Már többször gyalogoltam kétszáz kilométert, egy percen belül kirakom a Rubik-kockát, épp ez a nyavalyás fakalapács meg lyukas fagolyó fogna ki rajtam?

Amúgy az a jó a kendamában, hogy a trükkök gyakorlása közben nem kell tartani kar-, láb- vagy nyaktöréstől, sérüléstől. Bár a fagolyó egyszer-kétszer már megütötte a hüvelykujjam, de ez legyen a legnagyobb bajom.

Érdekesség egyébként, hogy bár Japánban, a távol-keleten, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban egyre ismertebb és népszerűbb dolog a kendama, a YouTube-on például ezerszám vannak kendamás oktató- és lájfsztájl-videók (és ilyen dinamikusan növekszik világszerte a kendamára vonatkozó Google-keresések száma), hazánkban még szinte egyáltalán nem ismert. Tehát itthon még teljesen underground. Egyetlen hírportál sem foglalkozott még vele, de még a hazai blogoszférában is ismeretlen kifejezés volt a kendama... egészen eddig. Mert ez most már a második magyar nyelvű kendamás poszt(om).

Elhatároztam azt is, hogy elindítok majd egy kendamás weboldalt is, ahol összegyűjtöm az információkat, videókat, anyagokat a témában, és a saját (lassú, de biztos) fejlődésem is nyomon lehet majd követni.

Kapcsolódó bejegyzés:
Egy újabb hobbi: kendama

2015. június 10., szerda

Kinizsi Százas időim, 2007 - 2015

Néhány napja rajtszám alapján 1981-ig visszamenőleg meg lehet tekinteni a k100.pxtr.de weboldalon, hogy ki mikor rajtolt és ért célba a Kinizsi Százason, illetve hogy az ellenőrzőpontokat mikor érintette.

(Ha valaki nem tudja, hogy az adott évben mi volt a rajtszáma, ne essen kétségbe, könnyen utána járhat: leolvashatja az ellenőrző lapjáról, illetve az okleveléről is. Az oklevélen 2014-ig a láblécben, a keltezés alatt olvasható, idén pedig a teljesítő neve alá került a zárójelben szereplő rajtszám.) 

A rajt- és célidő alapján megnéztem, hogy melyik évben mennyi idő alatt teljesítettem a Kinizsi Százast. Sokáig egyébként nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a teljesítési időnek, talán a Rubik-kocka ébresztett rá, hogy a sebességnek van némi jelentősége, egyfajta virtuozitási indikátor. Ráadásul gyorsabban haladva az embernek kevesebb ideig kell harcolnia önmagával és a kilométerekkel, és már rég otthon fürdik, amikor sokan még a túra ösvényein küzdenek.

2007-ben az első Kinizsi Százasomon 7:13-kor rajtoltam és 5:49-kor értem célba, azaz 22 óra 36 perc alatt tettem meg a távot, mely akkor még Szárligeten végződött.

Következő évben valamivel lassabban értem az új, tatai célba: 7:03-as rajttal és 5:51-es célba érkezéssel 22:48 percet gyalogoltam.

2009-ben újabb két percet rontottam: rajt 7:09, cél 5:59, menetidő 22:50.

2010-ben tovább lassultam: rajt 7:24, cél 6:26, menetidő 23:02.

2011-ben viszont "megtáltosodtam": rajt 7:27, cél 5:09, menetidő 21:42. Máig ez a leggyorsabb Kinizsi Százasom, hivatalos teljesítménytúrán eddig csak egyszer gyalogoltam gyorsabban 100 kilométert, a 2014-es Isziniken 19 óra 39 perc alatt értem célba.

2012-ben a seprő segítője voltam, ez magyarázza a 23:30-as menetidőmet (rajt 8:15, cél 7:45), mely a leginkább "szintidőkihasználós" eredményem eddig a K-100-on.

2013-ban 7:26-tól 6:31-ig túráztam, 23 óra 5 percet.

2014-ben 7:14-től 6:11-ig tartott a túra, azaz 22 óra 57 perc alatt értem célba.

Idén, 2015-ben pedig 7:54-től 6:05-ig gyalogoltam, így 22 óra 11 perc alatt értem célba, ennél gyorsabban csak 2011-ben teljesítettem a Kinizsit (21:42), illetve az idei hivatalos K-100 előtt nem sokkal Áron barátommal is gyorsabban tettük meg a távot a privát sétánkon (20:45).

(Az átlagos teljesítési időm az eddigi kilenc hivatalos Kinizsi Százasom alapján 22 óra 44 perc.)

2015. június 8., hétfő

Egy újabb hobbi: kendama

(A képen egy Kinizsi Pálnak öltözött kendama látható.)

A hosszútávú túrázás és a Rubik-kocka után sikerült egy újabb hobbit találnom magamnak, ez pedig nem más, mint a kendama. Valószínűleg a kedves olvasónak még semmit sem mond ez a szó, hogy kendama, és pár napja még én magam sem tudtam, hogy létezik ez a dolog, pedig ez egy több évszázados múltra visszatekintő japán ügyességi játék, melyhez mindössze egy egyszerű eszköz kell: egy erre a célra szolgáló fa "kalapács" és egy golyó, melyek madzaggal vannak összekötve. Amerikában is egyre népszerűbb ez a sport, és a youtube-on is rengeteg videó található róla, például ez, vagy mondjuk ez.

A kendama türelemre, kitartásra nevel (ahogy a Kinizsi Százas is), emellett javítja a mozgáskoordinációt, egyensúlyérzéket. A Rubik-kockám mellett így ezentúl ezt is majdnem mindig magammal hordom majd, mint egy "offline", valós "játék applikációt". Mert valahol ezt is az okostelefonos játékokhoz tudom hasonlítani, csak valamivel hasznosabb és ugyanakkor látványosabb is, mint a telefon simogatása. Még nem sokat gyakoroltam, így még messze vagyok az olyan trükköktől, mint mondjuk a "cold pizza" vagy a "boarders balance", de már most érzem, hogy elég addiktív játék, és mellette szól az is, hogy "extrémsége" ellenére nem túlságosan balesetveszélyes (persze a szemre azért nem árt vigyázni közben).

Kapcsolódó bejegyzések:
Nem is olyan egyszerű ám a kendama!
Lego Kinizsi Pál

2015. június 4., csütörtök

Pénteken Kinizsi Százas afterparty!

Holnap, azaz június 5-én pénteken hagyományos Kinizsi Százas afterparty lesz 18 órakor Kelenföldön, a Rétisas vendéglőben. Én sajnos nem leszek jelen, de jó szórakozást, kellemes beszélgetést és jó étvágyat kívánok mindenkinek!

Kinizsi Százas holtpont kutatás (túra utáni kérdőív)

Figyelem, a korábban említett holtpont kutatás folytatódik, ezúttal a második felével, a túra utáni adatlappal. A kérdőív kitöltésére holnapig (péntekig) van lehetőség!

2015. június 3., szerda

Kinizsi Százas teljesítési idők

Ugyan a Kinizsi Százas hangsúlyozottan nem verseny, sokan mégis annak élik meg valamelyest. Például önmagukkal versenyezve számon tartják a legjobb idejüket, és igyekeznek azt a következő év(ek)ben megdönteni.

Idén a chipkártyás rendszer és az eredmények online adatbázisa lehetővé tette annak vizsgálatát, hogy milyen eloszlást mutatnak a teljesítési és beérkezési idők. A teljesítési idők diagramja ide kattintva tekinthető meg, a beérkezési idők szerinti diagram pedig itt található.

Az átlagos teljesítési idő 21 óra 30 perc (ez a "számtani átlag"), a teljesítési idők mediánja pedig 21 óra 55 perc. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ha valaki 21 óra 55 perc alatt ér be a célba, akkor ugyan annyian vannak a nála gyorsabbak, mint a nála lassabbak.

16 olyan túrázó volt, aki még szombaton, azaz éjfél előtt célba ért. A leggyorsabb 14 óra 20 perc alatt megérkezett Tatára, 21:25-re, tehát csak az utolsó kilométereken sötétedett rá.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kilencedik Kinizsim
Milyen nehéz egy Kinizsi Százas jelvény, és mennyi az összes eddig átadott K-100 jelvény tömege?