- Szia Edina! Honnan jött az ötlet, mi motivált, hogy oda-vissza végig gyalogold a Kinizsi Százast?
- 2011-ben, az első Kinizsim rajtjában állva olvasgattam az itinert, ott láttam többek között azt is, hogy létezik a túrának egy fordított változata is [Iszinik 100 - a szerk. megj.] novemberben (ezen azóta se voltam még), meg azt is, hogy némely futóbolond ezt már oda-vissza csinálja. Ott és akkor döbbenten olvastam, meg is mosolyogtam. Abban az évben nem is mentem több százast, aztán eljött 2012, a Giga Túra Liga éve, ahol a nők közt harmadik lettem, ezzel nyertem magamnak egy ingyen Kazinczy-t, ami bizony szöget ütött a fejembe...
- Hogyan döntötted el a sorrendet, azaz miért a Kinizsi Százas előtt tetted meg a "visszafelé" (Iszinik) távot, és nem a Kinizsi után gyalogoltál vissza Budapestre?
- Az irány számomra az első perctől egyértelmű volt. Egy százas egyedül, még frissen, üdén, aztán a másodikon, amikor már fáradok, ott lesz mellettem ezer ember. Motivációnak pedig pont jó a jelvény megszerzése a végén. Borzasztó lett volna egy Kinizsi után megindulni a fáradt tömegekkel szemben, hogy aztán később úgy gyalogoljak az éjszakába nyúlóan, hogy mindenki más már rég otthon alszik.
- A teljesítménytúrázás mellett űzöl más sportot is?
- Semmilyet. Ez az én sportom. Kiskoromban még a tesiórákat is kínszenvedésként éltem meg.
- E 200 kilométeres séta után milyen komoly célkitűzéseid vannak még a túrázással kapcsolatban?
- A legkomolyabb teljesítménytúrás célkitűzésem most a Turul 200. A Kazinczy-n is elindulok majd, de ott csak addig megyek, amíg jól érzem magam. A Turul most fontosabb.
- Milyen nehézségeid adódtak az út során?
- A szintidőt meglehetősen szűkre szabta nekem a Volán és MÁV, így csak péntek reggel fél kilenckor sikerült elrajtolni Tatáról, viszont reggel hatra mindenképp be akartam érni, amihez kevesebb, mint 22 órás menetidő kellett. Ez szerencsére végül is gond nélkül meglett. Legfőbb kellemetlenségek: elkavarás a Nagy-Gete előtt még „odafelé” (K+), sóhiány miatti elgyengülés a Kétágú-hegyről lefelé már „visszafelé”, a vértestolnai műút – Koldusszállás közti soha véget érni nem akaró szakasz (mindkét irányban, éjjel is – nappal is) és a szó szerint(!) fullasztóan párás meleg a Katlanban. Viszont csodával határos módon a közel 45 órás menet alatt egyszer se éreztem álmosságot vagy jelentős fáradtságot.
- Milyen tanulságokkal szolgált számodra a "Kinizsi Dupla"?
- Úgy gondolom, hogy egy ilyen túra jó felkészülés a Turul 200-ra, mert itt se depó, se ellátás, mindent saját erőből kell megoldani.
Köszönöm szépen az interjút Edinának, és gratulálok neki a grandiózus táv legyőzéséhez. Továbbá sok sikert kívánok a Turul 200 teljesítéséhez, melyen magam is ott leszek.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése