2014. május 30., péntek

Budapestről Győrbe

A cím most nem egy túra rajtja és célja. Kedves olvasóim, vett egy kis fordulatot az életem, méghozzá elég hirtelen, szó szerint egyik napról a másikra. Eddig Tatabánya és Budapest között ingáztam, mostantól pedig Tatabánya és Győr között. Úgy is mondhatnám (mintegy a Kinizsi Százas nyelvén is szólva), hogy eddig a szárligeti vasútállomáson utaztam keresztül minden hétköznap, ezentúl pedig a tóvároskerti vasútállomáson, mely a K100 újabb, jelenlegi útvonaláról ismerős (természetesen nem eszerint választottam munkahelyet, ez csak a véletlen, vagy a sors műve).

Érdekes dolog ez a váltás. Az ember életében véget ér egy korszak. Bár nem ennyire drámai a helyzet, mégis egyfajta elmúlás, olyasmi mint találkozni a halállal, vagy egy szakítás. Maradok a Vállalat, azaz a Vasút kötelékében, tulajdonképpen a munkám sem sokat változik, de ezentúl a jól megszokott budapesti iroda helyett a győri szolgálati hely lesz a második otthonom.

Azért racionálisan nézve bőven van jó oldala annak, hogy mostantól Győrött dolgozom: naponta akár egy órával is kevesebbet kell majd utaznom (hiszen ott a pályaudvartól csak pár percet kell sétálnom, míg Budapesten két metrót is használnom kellett), az iroda is valamivel jobban felszerelt, és a környezet is családiasabb, jó értelemben vidékiesebb. De hát azért mégiscsak megszokik az ember egy irodát - főleg egy hozzám hasonló, kissé autisztikus alak -, pláne ha bő hat évet eltölt ott (apropó: a második Kinizsi Százasom teljesítésekor már abban az irodában dolgoztam, amit most hátrahagyok, idén pedig már a nyolcadik K100-nál tartok). Valóban a második otthonomként tekintettem a pesti, tetőtéri helyiségre, a közvetlen kollégák és a folyosó többi dolgozója pedig szinte családtagok voltak. És bár idővel azért még az én naiv lelkem is felfedezett intrikákat, munkahelyi ellentéteket, úgy éreztem, hogy engem alapvetően szerettek, és én is megszerettem őket.

Az első napok tapasztalata az új helyen az, hogy itt is barátságosak az emberek, és feltehetően nem lesznek problémák. Így már nem is látom úgy, mint amikor az áthelyezés hírével szembesültem, hogy "kiűzettem a Paradicsomból". Sőt, időnként tán szüksége is van az embernek az ilyen környezetváltásra, új emberek, kollégák megismerésére. Hiszen valahol ettől is ember az ember: az alkalmazkodás képességétől.

Kapcsolódó bejegyzések:
Költözés
A vasút és én

2014. május 29., csütörtök

Rakk Gyula koldusszállási fényképei

Rakk Gyula a koldusszállási ellenőrzőponton készített fotókat a Kinizsi Százas résztvevőiről (a képen például én vagyok látható), melyek áthaladási idők szerint az alábbi linkeken érhetőek el:

május 24. 18.00-21.59
május 24. 22.00-23.59
május 25. 00.00-01.59
május 25. 02.00-04.30

Kapcsolódó bejegyzések:
A 2014-es Kinizsi Százas útvonala és jelzésváltásai
Röviden a nyolcadik Kinizsi Százasomról
Kinizsi Százas előtti motivációs bejegyzés
Gondolatok a nyolcadik Kinizsi Százasom előtt

Röviden a nyolcadik Kinizsi Százasomról

Írok röviden a nyolcadik Kinizsi Százasomról. A részletesebb beszámolóm (mely most azért nem a világ leghosszabb K100 beszámolója lesz) még várat magára (apropó, ajánlom az olvasó figyelmébe a K100 túrabeszámoló generátort), és ezen a hétvégén sem lesz még időm megírni, mert egy kétnapos tájékozódási táborozásra megyek a Börzsönybe a túravezető tanfolyammal.

A zsinórban nyolcadik sikeres Kinizsi Százasomat kényelmes tempóban, 22 óra 50 perc alatt tettem meg (az elején még úgy tűnt, hogy ennél sokkal gyorsabb leszek, de nem sokáig tudtam tartani Áron sebességét). A katlanban sokakhoz hasonlóan én is lelassultam, de talán a Rockenbauer 130-akon szerzett tapasztalatok és edzettség birtokában nem viselt meg különösebben az a szakasz sem.

Szóval nem javítottam meg a legjobb időmet (ami talán 21 óra körül lehet), egyszerűen csak tovább építettem a "kártyaváram", és élveztem a Kinizsi Százas hangulatát. Aki csaknem végig a túratársam volt, ő Lívi, egy tornatanárnő, akinek ez a harmadik Kinizsi Százasa volt. Az elején, ahogy említettem, Áron is velünk tartott, majd haladtunk együtt Stepanek Sanyiékkal és Suvlajékkal is. Elég sok ismerőssel találkoztam: túratársakkal, topiktársakkal, blogom olvasóival, vagy épp az Iszkiri résztvevőivel. Volt olyan idősebb túratárs, akit - bár nem ismertük egymást korábban - "letegeztem", remélem ezt nem vette sértésnek, természetjárói tegezésnek szántam.

Hotdogmennél ezúttal az amerikai hot dog mellett a jégkását is megkóstoltam, ami szintén nagyon finom volt és amit ezúton is köszönök (most sem fogadott el érte pénzt).

A táv elején találkoztam Csornai Edinával is, aki akkor már több mint 100 kilométert gyalogolt, hiszen a túra előtt Tatáról sétált át Békásmegyerre, a rajtba. Sikerült neki is a K100 teljesítése, így ezzel ő lett az ötödik Kinizsi Százas duplázó, és egyúttal az első nő, aki oda-vissza teljesítette ezt a távot (ide kattintva olvasható az Edinával készült interjúm, itt pedig a túrabeszámolója olvasható).

Szintén a táv elején találkoztam Pucros Mackóval is (aztán még később is előzgettük egymást), aki elindította az Index fórum Kinizsi Százas topikját még 2000-ben. Megjegyezte, hogy a "rajongóm" és blogom rendszeres olvasója, ami jól esett.

Ami érdekes még: azt hiszem ez volt az első olyan Kinizsi Százasom, ahol voltak kisebb alvásaim út közben. Például az Arany-lyuki elágazásnál, az új pihenőnél is aludtunk úgy húsz percet Rafterrel.

Ami hasznos volt: megtudtam újabb szomorú érdekességeket Pusztamarótról, valamint egy-két rendszeres, ám nem szándékos kispistázásomra is rá kellett ébrednem.

Ja igen, a felszerelésről: túrabotot ezúttal sem vittem. Bevált az "okosfejlámpám", és az új túracipőm is. Viszont most nem a házilag barkácsolt tarkóvédős sapkámat vittem (amit még a tavalyi Kinizsi Duplámra készítettem), így bizony a nyakam eléggé leégett a katlanban tűző napon.

Kapcsolódó bejegyzések:
Hoppácska, megváltozott a Kinizsi Százas jelvény
Kinizsi Százas előtti motivációs bejegyzés
Gondolatok a nyolcadik Kinizsi Százasom előtt

2014. május 28., szerda

A csillag a homlokomon

A túravezető tanfolyam szokásos kedd délutáni elméleti oktatásának tárgya ezúttal a pszichológia volt. Elhangzottak érdekességek a vezetéselméletről (autokratikus, demokratikus és laissez-faire vezetési stílus), valamint a különböző magatartási problémák kezeléséről.

Voltak továbbá egyszerű ismerkedős, csapatépítő, pszichológiai játékok is. Volt például egy olyan, hogy az előadást tartó pszichológus véletlenszerűen egy-egy sárga post-it cetlit ragasztott a homlokunra, rajta egy jellel. Volt, akinek kocka került a homlokára, volt, akinak kör, egyeseknek pedig háromszög. Beszéd és direkt kommunikáció nélkül kellett aztán a jel alapján csoportokba rendeződnünk, úgy, hogy senki sem láthatta a saját jelét, csak a többiekét. Nekem és egy társamnak azonban nem kocka, kör vagy háromszög került a homlokunkra, hanem neki egy kereszt, nekem pedig egy csillag. Ezzel "csoporton kívüliekké", vagy ha úgy nézzük, kitaszítottakká váltunk. A játék azt mutatta meg, hogy milyen egyszerűen kerül egy jel egy emberre, és az mennyire meghatározhatja a helyzetét, elfogadását.

Bár ez csak játék volt, és csak a véletlen (sors?) műve volt, hogy épp az én homlokomra került egyedi jel, mégis érdekes volt ezt átélni, ugyanakkor én nem negatív dolognak láttam ezt, hanem egyfajta kiválasztottságnak. Tessék, még egy ilyen egyszerű, random játék is azt hozza ki, hogy milyen egyedi és különleges vagyok.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kitörés
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek
Szemüveges, pattanásos, vézna fiúk!
Az Iszkiri megrendezésének érzései és tanulságai
Sikerült! Én vagyok a negyedik Kinizsi Százas duplázó

2014. május 26., hétfő

A Kinizsi Százas blog három legolvasottabb interjúja

A Csornai Edinával (az első nővel, aki 200 kilométert gyalogolva oda-vissza teljesítette a Kinizsi Százast) készített interjúm rögtön blogom legolvasottabb interjúja és az egyik legnépszerűbb bejegyzése lett. Még a korábbi "csúcstartókat", a Foresterrel (a Kinizsi Százas inges-nyakkendős teljesítőjével) és a Dr. Torday Lászlóval (a kispistázás szó megalkotójával) készült interjúkat is megelőzte.

Tipp: 

Interjú Csornai Edinával, az első nővel, aki oda-vissza teljesítette a Kinizsi Százast

Következzék egy interjú Csornai Edinával, aki - tudomásom szerint - az első nő, aki a Kinizsi Százas útvonalát oda-vissza (pontosabban vissza-oda) teljesítette. Ráadásul 48 órán belül (45 óra alatt), míg nekem tavaly csaknem 54 óra kellett a 200 kilométeres táv végig gyaloglásához.

- Szia Edina! Honnan jött az ötlet, mi motivált, hogy oda-vissza végig gyalogold a Kinizsi Százast?

- 2011-ben, az első Kinizsim rajtjában állva olvasgattam az itinert, ott láttam többek között azt is, hogy létezik a túrának egy fordított változata is [Iszinik 100 - a szerk. megj.] novemberben (ezen azóta se voltam még), meg azt is, hogy némely futóbolond ezt már oda-vissza csinálja. Ott és akkor döbbenten olvastam, meg is mosolyogtam. Abban az évben nem is mentem több százast, aztán eljött 2012, a Giga Túra Liga éve, ahol a nők közt harmadik lettem, ezzel nyertem magamnak egy ingyen Kazinczy-t, ami bizony szöget ütött a fejembe...

- Hogyan döntötted el a sorrendet, azaz miért a Kinizsi Százas előtt tetted meg a "visszafelé" (Iszinik) távot, és nem a Kinizsi után gyalogoltál vissza Budapestre?

- Az irány számomra az első perctől egyértelmű volt. Egy százas egyedül, még frissen, üdén, aztán a másodikon, amikor már fáradok, ott lesz mellettem ezer ember. Motivációnak pedig pont jó a jelvény megszerzése a végén. Borzasztó lett volna egy Kinizsi után megindulni a fáradt tömegekkel szemben, hogy aztán később úgy gyalogoljak az éjszakába nyúlóan, hogy mindenki más már rég otthon alszik.

 - A teljesítménytúrázás mellett űzöl más sportot is?

- Semmilyet. Ez az én sportom. Kiskoromban még a tesiórákat is kínszenvedésként éltem meg.

- E 200 kilométeres séta után milyen komoly célkitűzéseid vannak még a túrázással kapcsolatban?

- A legkomolyabb teljesítménytúrás célkitűzésem most a Turul 200. A Kazinczy-n is elindulok majd, de ott csak addig megyek, amíg jól érzem magam. A Turul most fontosabb.

- Milyen nehézségeid adódtak az út során?

- A szintidőt meglehetősen szűkre szabta nekem a Volán és MÁV, így csak péntek reggel fél kilenckor sikerült elrajtolni Tatáról, viszont reggel hatra mindenképp be akartam érni, amihez kevesebb, mint 22 órás menetidő kellett. Ez szerencsére végül is gond nélkül meglett. Legfőbb kellemetlenségek: elkavarás a Nagy-Gete előtt még „odafelé” (K+), sóhiány miatti elgyengülés a Kétágú-hegyről lefelé már „visszafelé”, a vértestolnai műút – Koldusszállás közti soha véget érni nem akaró szakasz (mindkét irányban, éjjel is – nappal is) és a szó szerint(!) fullasztóan párás meleg a Katlanban. Viszont csodával határos módon a közel 45 órás menet alatt egyszer se éreztem álmosságot vagy jelentős fáradtságot.

- Milyen tanulságokkal szolgált számodra a "Kinizsi Dupla"?

- Úgy gondolom, hogy egy ilyen túra jó felkészülés a Turul 200-ra, mert itt se depó, se ellátás, mindent saját erőből kell megoldani.

Köszönöm szépen az interjút Edinának, és gratulálok neki a grandiózus táv legyőzéséhez. Továbbá sok sikert kívánok a Turul 200 teljesítéséhez, melyen magam is ott leszek.

Kapcsolódó bejegyzések:

Érdekességek Pusztamarótról

Arról már meséltem a kedves olvasónak, hogy Pusztamarót milyen tragikus helyszíne volt magyar történelemnek a törökvész idején. Később is érték azonban tragédiák a települést, ugyanis még a XX. század második felében is egy élő, apró falvacska volt, azonban elnéptelenedett és a falurombolás áldozatául esett. Talán csak egyetlen pincelejárat van még meg az egykori épületek közül, de azt is sűrűn körbenőtték a fák, bokrok. Mindez akkor került szóba, amikor Suvlajjal, Livivel és Rafterrel megpihentünk egy kicsit Pusztamaróton, a Kinizsi Százas 66. kilométerénél.

Magam is nekiláttam enni, és megmutattam Suvlajnak az okosított, kompjúterre köthető csodafejlámpámat. Pihentem pár percet, majd határozott léptekkel elindultam néhány fa irányába, amikor Rafter - kitalálva szándékomat - utánam kiáltott: "Temetőben nem vizelünk!" Szétnéztem, és valóban, a sötétedés és a magas fű elrejtette a sírköveket, így aztán kijöttem onnan és arrébb kerestem megfelelő helyet. Hát így került szóba Pusztamarót elnéptelenedése, lerombolása. Megjegyeztem, hogy a készülő könyvembe (A Kinizsi Százas útikalauza) nem írom majd bele, hogy hogyan szereztem tudomást a pusztamaróti falurombolásról.

Kapcsolódó bejegyzés:
A túrázás olyan, mint az élet

2014. május 25., vasárnap

Kispistázásaim a Kinizsi Százason

Sajnos a Kinizsi Százason legalább két helyen "kispistáztam". Egyik sem szándékos rövidítés volt, inkább a figyelmetlenség ill. az útvonal helytelen ismerete okozta. Ennyi K100 teljesítés után már illene alaposabban ismernem az utat, de legalább most is tanultam valamit.

Az első esetben mentem a tömeg után, és a Pilisszentkereszti műút előtt nem sokkal a széles útról nem tértem vissza balra az erdőbe egy pár száz méteren keresztül párhuzamosan futó ösvényre, ahol a jelzés halad (pedig ezt a szakaszt ismertem is, csak figyelmetlen voltam). A keskeny ösvény jobban kacskaringózik a fák között mint a széles út, így pár métert ott elloptam a 100 kilométerből, és már csak akkor vettem észre a hibát, amikor balra nézve megláttam néhány embert a sűrűbb erdőben haladni.

A második eset a péliföldszentkereszti forrás után volt, ahol a Szalézi rendház sarkánál (szintén a széles utat és egy túratársat követve) jobbra fordultam, pedig balra kellett volna. Ez volt a nagyobb levágás, itt 200 métert is ellophattam az útból, szándékomon kívül. Ráadásul itt rosszul is ismertem az utat, így csaknem az összes eddigi Kinizsi Százasomon elkövettem ezt a hibát - de most már végre megtanultam Suvlajéktól és megjegyeztem, merre halad ott a kék sáv jelzés (lásd kép, az openmaps.eu oldalról).

Azért találtam rá megoldást, hogy ne legyen komolyabb lelkiismeret furdalásom és ne legyen hiány a méterekben: épp az utolsó ellenőrzőpont, a Szent Péter templomrom előtt hallottam emlegetni a Baji vadászházat, és ez adta az ötletet, hogy a pecsételés után elsétáljak odáig és vissza.

Egyébként mindkét rövidítést (akár hozzám hasonlóan figyelmetlenségből és/vagy túratársaikat követve) sokan elkövetik, így a bejegyzésem a "mea culpa" mellett azt a célt is szolgálja, hogy felhívja a figyelmet a helyes útra.

Kapcsolódó bejegyzések:
Interjú a "kispistázás" szó megalkotójával, Dr. Torday Lászlóval
Felmérés a kispistázásról

Hoppácska, megváltozott a Kinizsi Százas jelvény!

Az eddigi hét Kinizsi Százas jelvényem lényegében tökéletesen egyforma volt. Idén azonban történt egy apró változás, a 2014-es K100 jelvény nem keverhető össze a korábbiakkal. A változás nem nagy, mindössze annyi történt, hogy a felszínét átlátszó gyanta bevonattal látták el, hasonlóan a Rockenbauer 130 (vagy éppen az Iszkiri 100) jelvényhez. A színekben is vannak apró változások, a piros és a zöld mintha valamivel világosabb lenne, mint korábban.

Oszkár kiegészítése jelvényügyben:

"A védőréteg nem új teljesen. Az 1994, 1996 és 1998-as jelvényemen is van ilyen. Csak azoknak a feltűzője még más volt. 2003-ban már nem volt védőréteg, de a feltűző még nem változott meg. Aztán a tavalyig megismert védőréteg nélküli, de - a korábbihoz képest - feltűzővel. Most meg megint védőréteggel. De aki az 1990-es években és a 2000-es évek elején nem csak elment, hanem meg is csinálta (értsd: több jelvénye van abból az időből), az többet tud mondani jelvényügyben."

Kapcsolódó bejegyzések:
A Kinizsi Százas jelvény heraldikája
A vörös csillagos Kinizsi Százas jelvény titka 
Kinizsi Százas jelvény Lego kockákból

2014. május 23., péntek

Kinizsi Százas előtti motivációs bejegyzés

Mielőtt még aludni térnék (hiszen fontos, hogy a Kinizsi Százas előtt kialudja magát az ember, különben igen komoly álmossági holtpontokra számíthat a túra éjszakai szakaszán), összegyűjtöm néhány korábbi "megmondó / motivációs bejegyzésemet" a sikeres K100 teljesítéssel kapcsolatosan. Már csak amiatt is, mert így aztán pláne hülyén venné ki magát, ha nem sikerülne végiggyalogolnom az idei, nyolcadik Kinizsi Százasomat.

Jó olvasgatást, aztán tényleg irány aludni!
A sikeres Kinizsi Százas teljesítés titka: a könyörtelen előrehaladás technikája
Mi szükséges a Kinizsi Százas sikeres teljesítéséhez?
Vesztesekre is szükség van
Bátorító idézetek a Kinizsi Százashoz
Szemüveges, pattanásos, vézna fiúk!

És persze vigyázzatok, nehogy ilyen állapotba kerüljetek:
A Prágai Százas utolsó kilométerei, avagy az eltűnt idő és az elveszett tér nyomában

Egy Éjfél Kapitány idézettel búcsúzom:
"A Kinizsi Százas az akaraterő kihívása, komolyabb mint bármi, amiben valaha is részem volt. 100 kilométert legyalogolni nem kell speckó felszerelés, nem kell extra genetika, nem kell sokéves élsportolói rutin. Átlagos testalkattal, átlagos felkészüléssel is meg lehet csinálni, de csakis átlagon felüli akaraterővel."

Gondolatok a nyolcadik Kinizsi Százasom előtt

Ismét eltelt egy év. Öregebb lettem én is és a Kinizsi Százas is. De tán mindkettőnknek előnyünkre vált, csak erősebb és sármosabb lettem (legalábbis szeretem ezt hinni; na jó, esetleg a homlokom is magasabb lett néhány milliméterrel, de általában úgyis baseball-sapkát hordok). A Kinizsi Százassal egyébként majdnem egyidősek vagyunk, én alig egy évvel születtem korábban, mint ahogy az első, 1981-es Kinizsi Százas (akkor még szeptemberben) megrendezésre került.

Illetve hogy jót tett-e ez az egy év... A Kinizsi Százas körül a létszámkorlát és a regisztrációs cécó miatt most kissé felbolydultak a kedélyek, bizonyos szempontból nem lesz már olyan, mint korábban. Főleg azoknak, akik valamiért most lemaradtak az indulás lehetőségéről. Nehéz erre okos dolgot mondani. Talán jövőre egyszerűbb lesz a regisztráció, és már elég köztudott lesz ahhoz, hogy aki indulni szeretne és figyeli a híreket, az ne maradjon majd le róla.

Szóval a nyolcadik Kinizsi Százasom jön. Zsinórban. A K100 egyébként az egyik legtartósabb dolog az életemben. Szerelmek, lakóhelyek, haveri társaságok jöttek-mentek az elmúlt években, egyedül néhány barát, a munkahelyem és a Kinizsi Százas kísért el végig az eltelt hét esztendőben. Sokáig a Balaton-átúszást is egy ilyen állandó dolognak hittem, de tavaly már legyőzött az a fránya víziszonyom.

Ha pedig úgy nézzük, nem is a nyolcadik Kinizsi Százasom. Szeretem kicsit többnek számolni, és "Kinizsi Százas végigjárásokkal" kalkulálni, mert így a fordított útvonalon zajló Iszinik 100-at, illetve a privát bejárásokat is ideszámíthatom. Vagy például a Kinizsi Duplát. Így számolva már a 15. útvonal-végigjárásom jön. A célom így eljutni a 100 végigjárásig. Kinizsi Duplákkal, esetleg egy őrült Kinizsi Triplával és privát bejárásokkal akár már 50 (vagy akár 40?) éves korom előtt elmondhatom majd, hogy százszor végigjártam a K100 útvonalát. Feltéve hogy élek addig, de remélem. Csalánba nem csap a ménkű.

A Kinizsi Százas mutatja számomra az idő múlását. És a saját fejlődésemet is. Egyre több K100 teljesítés, egyre több K100-hoz és túrázáshoz kapcsolódó ötlet, egyre több olvasó: a blogom látogatóinak száma áprilisig már meghaladta a kétszázezret.

Idén aztán a túrarendezésbe is belekóstoltam, és a Teljesítménytúrázók Társaságának (és még sokaknak) a segítségével útjára indíthattam az Iszkiri teljesítménytúrát, és több új koncepcióm is született (Apatúra, Budai Térképkör).

Idén egy kedves cimborámmal, Áronnal megyünk majd végig az úton (aki már számos komoly, a K100-nál nehezebb túrát is teljesített - például az engem eléggé felőrlő Prágai Százast -, és az egyik legtöbbet túrázó ismerősöm, viszont a Kinizsi Százas eddig még kimaradt az életéből). Lehet, hogy az egyéni legjobb időmet is megpróbálom majd megjavítani, bár pontosan nem is tudom hogy mennyi lehetett az eddigi legjobb (igazából a lényegnek a szintidőn belüli célba érést tartottam és tartom). Kütyüt is tesztelek majd: az okosakkumulátorral megokosított fejlámpámat. És az új túracipőmnek is az első komoly túrája lesz.

Az idei esztendőre, a túra utánra is vannak még nagy terveim: egyrészt a Kinizsi Tripla, másrészt pedig egy könyv írása a Kinizsi Százasról.

Kapcsolódó bejegyzések:
Aki magáévá tette a K100 témát
Elkészült a világ leghosszabb Kinizsi Százas beszámolója
A férfi 100 kg-nál kezdődik
A teljesítménytúrázók arcoskodnak

2014. május 22., csütörtök

A 2014-es Kinizsi Százas útvonala és jelzésváltásai

Rakk Gyula térképész-térinformatikus (aki a Budai Térképkör előkészítésben is tevékenyen részt vett / vesz) elkészített egy hiánypótló munkát, a Kinizsi Százas útvonalának és jelzésváltásainak térképét (a képre kattintva nagyobb méretben is megtekinthető és letölthető). Az adatok forrása a turistautak.hu adatbázisa és a Google Earth.

További részletek, információk és még nagyobb felbontású térkép a Kinizsi Százas topik ezen hozzászólásában.

Kapcsolódó bejegyzések:
Kinizsi Százas útvonal kvíz

2014. május 21., szerda

Mennyi folyadékot és milyen gyümölcsöt érdemes vinni a Kinizsi Százasra?

A Mit viszek a Kinizsi Százasra? c. bejegyzésemhez érkezett kommentben a következő (két) kérdés:

"Szia! Első Kinizsim lesz, gondolom belátod, hogy minden részlet érdekel. Két kérdésem van: milyen gyümölcsöt viszel? Mi a legjobb, ami könnyen ehető, leve is van, cukra is van, nem csinál savat? Te mit hozol? A másik kérdés: én is úgy látom, hogy két liter folyadéknál értelmetlen többet vinni a súly miatt, de elég ez? Végig - éjszaka is - tudok folyadékhoz jutni? Köszönöm, ha válaszolsz!"

Gyümölcsből banánt, almát és aszalt gyümölcsöt tervezek venni, esetleg még olajos magvakat (a boltokban előre csomagoltan kapható ún. "diákcsemegét", mely általában pörkölt földimogyorót, kesudiót, mandulát, törökmogyorót, mazsolát, aszalt szilvát és aszalt sárgabarackot tartalmaz). Ez utóbbiakban sok ásványi anyag, pl. magnézium van, ami jól jöhet a túrán.

Folyadékból elég egyéni, hogy mennyit érdemes magunknál tartani, és erősen függ az időjárástól is. Úgy gondolom, érdemes inkább kicsit többet vinni, mert kellemetlen ugyan, ha feleslegesen cipeli az ember, de talán még kellemetlenebb, ha elfogy a folyadékkészletünk és szomjazni kényszerülünk. De a 1,5 - 2 liter bőven elegendő lehet, tekintve hogy több helyen is lehet pótolni, vásárolni. Éjszaka pedig Koldusszálláson lehet teát inni, ez az ellátás része a Kinizsi Százason. Végszükség esetén a túratársaktól is lehet kérni, elég sokan vannak a túrán, és akadhat a közeledben olyan, aki feleslegesen sok italt cipel és / vagy örömmel ad.

Ami még fontos: úgy tartják, hogy már azelőtt kell enni pár falatot, mint hogy éhes lennél, és az ivással sem jó megvárni az erős szomjúságérzetet, inkább már korábban kortyolgass.

Kapcsolódó bejegyzés:
Vízvételi lehetőségek a Kinizsi Százas útvonalán

Vércse Kupa

Az Iszkiri, az Apatúra, az Ixi Kupa és a Budai Térképkör után egy újabb ötletem született: a Vércse Kupa, a  vértesi és gerecsei teljesítménytúrák és további mozgalmak (például VérKör) kupája. A Vércse Kupának így a Kinizsi Százas (és az Iszkiri) is részét képezi. Bővebb információk hamarosan.

Kapcsolódó bejegyzés:
A Vércse Kupáról bővebben

2014. május 20., kedd

Mit viszek a Kinizsi Százasra?

Fejben: jókedvet, kitartást, a könyörtelen előrehaladás technikáját. A kissé megbonyolódott nevezés ellenére (vagy éppen azért) kíváncsiságot, hogy milyen lesz a nyolcadik hivatalos Kinizsi Százasom, amellyel egy újabb lépést tehetek a tervezett 100 végigjárás felé.

A lábamon az új túracipőmet viselem majd (először indulva félcipőben százas túrára), a hátizsákomban pedig: másfél-két liter vizet / izotóniás italt, szendvicseket, kekszet, gyümölcsöket, tartalék zoknit, fejlámpát (az új "okosakkuval") és tartalék fejlámpát, éjszakára pulóvert. Továbbá: bögrét, ragtapaszt, papír zsebkendőt, pénztárcát, kulcsot, mobiltelefont, jegyzetpapírt, kinyomtatott időtervet, tollat, rágót.

Tipp:
Mit viszi Jancsi és Juliska a Kinizsi Százasra?

2014. május 18., vasárnap

Van eladó Kinizsi Százas regisztráció?

Hogy van-e eladó Kinizsi Százas regisztráció? Nincs, hiszen a K100 regisztráció nem átruházható. Így aki nem tud jönni a Kinizsi Százasra, annak vissza kell mondania a regisztrációját, hogy a rendezők a fennmaradó jelentkezők között kisorsolhassák azt.

Ez a rendszer valóban nem a legegyszerűbb, viszont így elkerülhető a K100 regisztrációkkal való kereskedés, üzérkedés. Az idei Kinizsi Százasról további információk a kinizsi.org oldalon olvashatóak.

Kapcsolódó bejegyzés:
Nem tudok indulni a Kinizsi Százason a létszámkorlát miatt, mit tegyek? 

Sanyi csodalámpája: Petzl Tikka2 fejlámpa Core akkumulátorral

A Petzl Tikka 2 fejlámpám már megvan egy ideje, de a jelzésfestős túrára az egyik csoporttársam elhozott egy különleges kiegészítőt hozzá (amit az éjszakai tájékozódási túrán láttam először): egy vadonatúj, bontatlan Petzl Core akkumulátort, mely a micro USB csatlakozóján keresztül hálózatról vagy számítógépről is tölthető, sőt: a számítógéppel összekapcsolva még a világítási karakterisztikája is beállítható, testre szabható (azaz hogy az akkumulátor merülésével együtt csökkenjen-e a fényereje, vagy pedig igyekezzen folyamatosan azonos intenzitással világítani). Az akkumulátor ráadásul elég érdekes módon bővíti a fejlámpa felépítését, egy újabb "lapozható", nyitható réteget képezve. A 8000 forintos kiegészítőhöz az eredeti ár töredékéért jutottam, amit ezúton is köszönök.

A közelgő Kinizsi Százason így az új túracipőm mellett az okosított fejlámpámat is kipróbálhatom (persze azért tartalék fejlámpa is van nálam mindig).

Kapcsolódó bejegyzés:
Hogyan használjuk a (fej)lámpát ködben?

Jelzésfestés Szépjuhásznénál

Bár már voltam jelzésfestéssel kapcsolatos konferencián (sőt, kissé érdemtelenül ugyan, de még előadó is voltam), és jó ideje érdekelnek a különböző turista- és tanösvényjelzések, most először vettem részt egy jelzésfestő munkatúrán (a túravezető tanfolyam keretében).

A rövid délelőtti séta Szépjuhásznétól indult, és a Mária-út jelzésen haladtunk a Hárs-hegyi nyeregig, azaz ahogy a tegnapi tájékozódási túrán, most is a Budai Térképkör egy szakaszára vitt az utunk. Megismerkedtünk a jelzésfestés gyakorlati alapjaival és eszközeivel: jelzéshelyeket háncsoltunk, jelzésalapokat készítettünk, ill. néhány helyen a már kész jelzésalapra Mária-jelzéseket festettünk. Végül az esős idő miatt nem maradtunk túl sokáig, de jó érzés volt részt venni ebben az önkéntes munkában, mozgalomban.

Kapcsolódó bejegyzés:
A kalapos teve jelzés rejtélye

2014. május 17., szombat

Tájékozódási gyakorlótúra Nagykovácsinál

Ma a túravezető tanfolyammal ismét tájékozódási gyakorlótúrán voltam, ezúttal Nagykovácsi környékén (hasonló jellegű volt, mint a múltkor a Normafánál). Most valamivel kevésbé voltak trükkösen elrejtve a pontok (vagy legalábbis könnyebb feladatokat kaptam), így több sikerélmény ért mind a nappali, mind pedig az éjszakai túrán - mert ezúttal már éjszaka is kellett tájékozódni. Bár az idő csaknem folyamatosan esőre álló és borús volt, végül a felhőszakadás elkerült minket, és az elmúlt napok esőzéseihez képest a sár sem volt vészes.

A nappali és éjszakai túra közötti pihenőidőt a Cseresznyés-völgy feletti Ilona-laknál töltöttük, ahol érdekességképpen a hegymászócsomók kötésével is elkezdtünk megismerkedni.

Most avattam fel egyébként az egy hete vásárolt Quechua túracipőmet, és ami érdekes: a Budai Térképkör egy rövid szakaszát is sikerült érintenem a gyakorlótúra alkalmával (a Nagykovácsiból Telki felé vezető zöld sáv jelzésen is megtettünk bő két kilométert).

Kapcsolódó bejegyzések:
Tuti Kupa
Budai Térképkör
Bamba vagyok, de kirándulni akarok - beszámoló a BHTCS-ről

Rajzaim a 2014-es Kinizsi Százas itinerben

A 2014-es Kinizsi Százas túrafüzetnek  - a tavalyi és tavalyelőtti füzettel ellentétben - most nem én terveztem a címlapját (bár az itinerben tévesen az szerepel, hogy az én grafikám), viszont három rajzom megtalálható a könyvecske belsejében, a teljesítői névsort illusztrálva.

Kapcsolódó bejegyzések:
Dicsekvés anyucinak
A teljesítménytúrázók arcoskodnak

Kinizsi Százas teljesítések zsinórban: egy egyre magasabb kártyavár

Bár a még hosszabb és nehezebb túrákhoz képest a Kinizsi Százas teljesítése akár egyszerűnek és rutinszerűnek is tűnhet, évről évre teljesíteni mégis olyan, mint újabb és újabb emeleteket építeni egy egyre magasabb kártyavárra. Hiszen mindig van rá egy kis esély, hogy valami miatt nem sikerül, és egyszer bizonyára megszakad majd a sikersorozat (persze egy kártyavárral ellentétben itt nem dől össze az addigi "építmény", a már teljesített túrák dicsősége, élménye megmarad).

Ezért is van értelme és ezért is jelent kihívást újra és újra végigjárni a távot.

2014. május 12., hétfő

Budai Térképkör

Hogy mi az a Budai Térképkör? Nem egy titkos térképészeti társaság, hanem egy túra / terepfutó kör a Budai-hegységben. Tehát nem is teljesítménytúra, hanem (ahogy a Börzsönyben a Kör vagy a Vértesben a VérKör) egy bármikor végigjárható útvonal, évszaktól és napszaktól függetlenül.

A Budai Térképkör (továbbiakban: BT) alcíme az, hogy "ami a térképen kifér", hiszen (a klasszikus Cartographia turistatérképet alapul véve)  a Budai-hegység térképen kijelölhető legnagyobb olyan kör, mely jelzett turistautakon halad és a keleti oldalán (Budapesten) kevés lakott területet érint.

A BT érdekessége, hogy a bejárás iránya szabadon választható, továbbá nincsenek ellenőrzőpontok az útvonalon. Az igazolás GPS trackkel és / vagy a jelzésváltásoknál készített fotókkal történhet. A bejárás idejének mérése és az útvonal követése a teljesítők lelkiismeretére van bízva. Szintidő nincs, és az indulást sem kell előre bejelenteni.

A Budai Térképkör teljesítői, időeredményei és túrabeszámolói (vagy akár fotói) felkerülnek a BT weboldalára. A BT teljesítése ingyenes, csupán az oklevél és a kitűző önköltségi árát (kb. 200 Ft postaköltség nélkül) kell kifizetnie annak, aki szeretne díjazást kapni (de ez nem kötelező, az online teljesítői listára azok is felkerülhetnek, akik nem kérnek tárgyi díjazást).

A Budai Térképkör előnyei és néhány különlegessége tehát:
- budapesti, autóval vagy tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető rajt / cél (Szépjuhászné)
- nincs nevezési díj (oklevél és kitűző kérése esetén is minimális, várhatóan 200 Ft vagy kevesebb)
- az útvonal követése és az időmérés az indulóra van bízva, tehát a fizikai felkészültség mellett a lelkiismeret próbája is (az időmérésnek azoknál van jelentősége, akik saját vagy mások időeredményével versenyeznek, de szintidő nincs; stopper sem kell, elég csupán a rajtidőt és a célidőt [és esetleg a jelzésváltások közötti részidőket] felírni)
- egyedül vagy csoportosan is teljesíthető
- depózás, résztávokon kísérés engedélyezett (de a beszámolóban ill. az információk megadásánál ezt utólag jelezni kell)
- szabadon választható bejárási irány (az "alapértelmezett" az óramutató járásával ellentétes)
- nincs előzetes regisztráció, bejelentés
- lesz viszont online teljesítői lista és túrabeszámolók, galériák gyűjteménye
- részletekben is bejárható
- igény esetén a díszes oklevél és a kitűző mellett akár jelvény vagy érem díjazás (szintén önköltségi áron)

További információk, pontos útvonal, távolság- és szintadatok hamarosan (80 km körül lesz a táv).

Tipp:
A Budai Térképkör weboldala

TTMR pontok és Budapest Kupa

A napokban utánaszámoltam, hogy hogy állok eddig idén a TTMR pontokkal - legutóbb március végén, A teljesítménytúrázók arcoskodnak c. bejegyzésemben számítottam ki az addigi pontjaimat. Az addig gyűjtött 389 ponthoz azóta a Gerecse 50 72 pontja, valamint a Sárga 70 107 pontja adódott, így jelenleg 568-nál tartok, tehát már megvan az idei bronzjelvényem.

Mindez azt is jelenti, hogy a 2012-es 2203 és a 2013-as 2420 pontommal együtt már 5191-nél tartok, azaz átléptem a bűvös ötezer pontos határt, mely az érdemes teljesítménytúrázó minősítés feltétele.

Ami pedig a Budapest Kupát illeti, eddig négy túrát gyűjtöttem össze: a BUÉK 20-at, a Téli Gyermekvasút 8-at, a Kitörés 25-öt és a Sárga 70-et.

Kapcsolódó bejegyzés:
Az aranyjelvény

2014. május 11., vasárnap

Az új túracipőm: Quechua Arpenaz 700 Novadry

Némi tanakodás után megvásároltam a következő túralábbelimet, egy Quechua Arpenaz 700 Novadry túracipőt (lásd adatlap) a Decathlonban, melyet "egynapos túrázáshoz, hegyi, sziklás, technikás terepen, mindenféle időben, rendszeres használatra" ajánl a gyártó-forgalmazó. Tehát bakancs helyett végül egy félcipőt választottam, kíváncsi vagyok, mennyire válik majd be. Nagyon kényelmes, és úgy tervezem, hogy a Kinizsi Százasra és az év többi teljesítménytúrájára (például a Turul 200-ra) is ebben megyek majd.

Ami mellette szól, hogy könnyű, elég rugalmas és vastag talpú, vízálló, továbbá a Decathlon sajátmárkás cipőihez járó két éves garanciája is nyomós érv volt (így bízom benne, hogy masszívabb mint a régi Sprite reklámban szereplő sportcipő). Ellene szólhat, hogy eddig általában bakancsban mentem a komolyabb túrákra, így megszoktam a magasabb szárú lábbelik tartását, biztonságát.

Mivel így még meg is spóroltam egy komolyabb összeget a bakancshoz képest, vettem még két pár túrazoknit is, valamint egy Onitsuka Tiger (az Asics retro vonala) utcai cipőt.

Fun fact: eddig a Quechua márkát úgy ejtettem meg úgy hallottam másoktól is, hogy kecsua, de az áruházban az egyik eladó következetesen kecsának ejtette, úgy mint kecsap, csak p nélkül.

Kapcsolódó bejegyzések:
A következő bakancsom: Quechua Forclaz 700
Milyen bakancsot vegyek?
Vigyázz, e bakancs messzebbre visz, mint gondolnád!

A túra, amit idén még nem fogok teljesíteni: Kazinczy 200

A Kazinczy 200 úgy tűnik, egyelőre kifog rajtam: tavaly csak a táv feléig jutottam (bár ezzel is életem egyik legszebb és legnehezebb százas túráját teljesítettem), idén pedig ahogy jobban megnéztem a naptárat, a túravezető tanfolyam gyakorlati vizsgájával esik egy hétvégére a Kazinczy 200, így részt sem tudok venni rajta.

De ahogy tavaly a Kinizsi Duplával kárpótoltam magam, úgy idén sem maradok 200-as túra nélkül: az egy héttel későbbi Turul 200-on mindenképpen elindulok, és ha sikerül felkészülnöm, akkor a 48 órán belüli Kinizsi Duplát vagy esetleg egy Triplát is megpróbálok még ebben az évben. És bízom benne, hogy jövőre a Kazinczy 200-at is teljesíteni tudom majd.

(A képen egy füzéri váras szerencsi csokoládészelet látható, melyet pár hete vásároltam - a füzéri vár látható egyébként a TTT weboldalának fejlécén is.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Next level: Sanyi nagy tervei 2014-re
A teljesítménytúrázók arcoskodnak
Kilométerpornó

2014. május 9., péntek

Tyű, átverés volt a pszeudomezítlábas ciptyű?

Az elmúlt napok híre volt (lásd Index, Origo), hogy egy amerikai nő pert nyert a Vibram céggel szemben, mely valótlanul (vagy legalábbis tudományosan nem eléggé megalapozottan) állította, hogy az ötujjas "Fivefingers" ciptyűi jót tesznek a járásnak, és úgy általában az egészségnek. Bevallom, egy időben magam is gondolkodtam egy ilyen Fivefingers modell vásárlásán, bár akkor már inkább egy még minimalistább Inov-8 Evoskint vennék, vagy full mezítláb nyomnám. De egyelőre maradok a bakancsnál.

Érdekes egyébként, hogy az elmúlt években két, lényegében ellentétes filozófia, cipőtalpvastagsági iskola bontakozott ki a gyaloglásban, terepfutásban: egyrészt a minél vékonyabb cipőtalp felé törekvő mezítlábas (barefoot) iskola, másrészt pedig a többek között a Hoka lábbelik képviselte vastagtalpú irányvonal.

Kapcsolódó bejegyzések:
Beszélgetés a mezítláb túrázó sráccal
Márkatörténet rovat: a Vibram talp

2014. május 7., szerda

A következő bakancsom: Quechua Forclaz 700

Ahogy az előző bejegyzésemben említettem, egy új bakancs beszerzését fontolgatom, és az idei, nyolcadik Kinizsi Százasomat már abban tenném meg. Úgy döntöttem (bár ez még változhat), hogy a következő bakancsom egy Quechua Forclaz 700-as lesz (elődei az elmúlt években egy Gore-Texes La Sportiva és egy bőr Garmont voltak).

Az új lábbelire komoly feladatok várnak: a Kinizsi Százas mellett idén tervezem még többek között a Kazinczy 200 teljesítését is, valamint egy újabb Kinizsi Duplát. Ami a Forclaz 700 mellett szól, hogy elég masszív (termékleírása szerint is intenzív használatra tervezték, minden időben), kívül-belül bőr, vízálló, és bár nem a legolcsóbb (30 ezer Ft, de vannak kevésbé drága - igaz, nem bőr - Forclaz modellek is), a kategóriájában mégis a nagyon jó vételek közé tartozik, hiszen az elismertebb brandeknél több tízezer forinttal többe kerülnek a hasonló lábbelik. Ráadásul két év garancia is van rá, és a Decathlonban minőségi kifogás esetén elég vevőbarát módon állnak a termék cseréjéhez, így amiatt sem kell különösebben aggódnom, hogy mi van ha mégsem bírná a megpróbáltatásokat. Emellett külsőleg is egy tetszetős, klasszikus túrabakancs.

(Egyébként most fogok először a francia sportáruház- és sportszergyártó-óriásnál sajátmárkás terméket venni, így kíváncsi vagyok, hogy fog beválni.)

2014. május 6., kedd

Milyen bakancsot vegyek?

A La Sportiva bakancsom már régóta elég szakadozott, és a Garmontom is kezdi megadni magát (a Sárga 70 előtt vettem észre, hogy alakul egy hosszú repedés-szakadás az egyik oldalán, de ez nem is csoda: volt, hogy 200 kilométert sétáltam benne egyszerre, és az ápolására sem figyeltem eléggé). A Lacoste Detroit cipőm, amiben néhány túrán is gyalogoltam, szintén az enyészeté lesz lassan. Így hamarosan eljön egy új lábbeli vásárlásának ideje, vagy legalábbis valamit ki kellene találnom. Nézzük a lehetőségeket.

Az első és egyben legmenőbb, legköltséghatékonyabb és legdiogenészibb ötletem az, hogy áttérek a mezítláb való túrázásra, de azt hiszem, ez azért túlzás lenne, reflexológia és sejtmembránok ide vagy oda.

Nem ennyire menő, de azért még mindig elég költséghatékony és diogenészi megoldást jelentene, ha egyszerűen csak egy ducktape-et vagy valami erős ragasztószalagot vennék, és azzal foltoznám meg, erősíteném össze a bakancsomat. Esetleg varrnék is rajta, úgyis Suszter az egyik becenevem.

Ha mégis új bakancsot vásárolnék, akkor is elég sok megoldás közül választhatok: a legolcsóbb a Decathlonban megvenni a Quechua Forclaz modellek egyikét, állítólag elég strapabíróak (Lestat is ilyenben nyomja a cseh és szlovák 100-as túrákat), ha pedig mégis minőségi gond lenne vele, akkor szinte szó nélkül cserélik a Decathlonban, így az ember tulajdonképpen 15-20 ezer forintért egy kényelmes és szinte elnyűhetetlen, és (az esetleges cserékkel) lényegében örökéletű lábbelihez jut.

Drágább megoldás (legalább 50-60 ezer Ft), ha egy igazi legendát választanék, mondjuk egy Hanwag bakancsot, ami szintén évekig vagy akár évtizedekig kitart, és újra is talpaltatható.

Hasonló árról indulnak a kézzel készült szlovák túrabakancsok, például a Makara különböző modelljei, melyek Poprád mellett készülnek. Szintén tartósak, és újratalpaltathatóak.

Nemrég hallottam, hogy Magyarországon is készülnek minőségi, kézzel varrt és tetszetős túrabakancsok, méghozzá közel Budapesthez, Nagymaroson, a Mauna cipészműhelyben (a képen az egyik csúcsmodell, egy Mauna Kilimanjaro bakancs látható).

Elgondolkodtam azon is, hogy egy utcán is divatos bakancsot, mondjuk egy Timberlandet vagy Helly Hansent választok, de attól tartok, ezek kicsit olyanok, mint a hobbiterepjárók, azaz elsősorban városi használatra készültek, nem pedig igazi terepre, hóba-sárba, rögös ösvényekre.

Kapcsolódó bejegyzések:
A következő bakancsom: Quechua Forclaz 700
Trekking'n'style rovat: Moncler bakancs
Trekking'n'style rovat: jön a beszélő bakancs?
Trekking'n'style rovat: hírességek Timberland bakancsai mesélnek
Trekking'n'style rovat: kézzel készült struccbőr túrabakancs

2014. május 2., péntek

Sárga 70

Mesélek a Sárga 70-ről, a túráról, ahol hetven kilométeren keresztül kell követni a sárga sáv jelzést, Esztergomtól egészen Budaörsig (illetve az utolsó kilométereken a sárga háromszög jelzésen fel kell menni Budaörs tekintélyes sziklatömbjére, a Törökugratóra).

Életemben másodszor voltam a Sárga 70-en. Először két éve, amikor a Mátra 115-re való tudatos felkészülés jegyében egy hosszú hétvégén három túrán (Gerecse 50, Pásztó 50, Sárga 70) összesen 170 kilométert gyalogoltam, hogy próbára tegyem magam. A Sárga 70-et akkor Kovács Petyeszékkel sétáltam végig, de a Pásztó 50 is emlékezetes volt, ott barátkoztam össze Áronnal, és tőle hallottam először a TTMR pontokról.

Most unokatesóm férjével, Attila cimborámmal indultam a Sárga 70-en, Attila ugyanis elhatározta, hogy a sikeres Gerecse 50 után megpróbálja a 70 kilométeres túrakategóriát is (a Sárga 70 mellett még a VérKört nézte ki magának).

A tömegközlekedés bonyolultsága, átszállás- és időigénye miatt az esztergomi rajtba Attila édesapja vitt el minket kocsival, amit ezúton is köszönök (az autóvezetésről egy érdekesség: számomra az még mindig egy misztikum és egy olyan képesség, amelynek nem vagyok birtokában; gyermekkoromban attól tartottam, nem fogok majd megtanulni írni [főleg a 2-es számjegy hullámos talpának szabályos lerajzolásától féltem, amiről aztán később kiderült, hogy nem is olyan bonyolult, mint ahogy a miskolci villamos számjelzésén tűnt, sőt nem is kötelező olyan kalligráfiával papírra vetni]; vagy hogy nem fogok tudni úgy hintázni, hogy nem teszem le a lábam; szemüveges-pattanásos kamaszként attól, hogy soha nem lesz barátnőm; huszonévesen pedig attól, hogy sosem fogják majd sokan olvasni a blogom; nos, autót vezetni még mindig nem tudok, de már nem is bánom, tudok helyette elég sokat gyalogolni). Autóval a tervezettnél korábban odaértünk, valamivel az éjjel 11-es tömegrajt előtt (eredetileg éjfél körüli indulást terveztünk).

Rögtön a rajtnál találkoztam a főrendezővel, Szötskével, aki megdicsérte az őszi pécsi túráinkról írt beszámolómat, és Szemán Zolinál rajtoltunk, akitől tigrismancs pecsétet is kaptam az ellenőrzőlapomra. De több ismerős is felbukkant: Papucsek Marcsiék, Ottorino, Péter a Kinizsi Sztovkáról és Sára Peti.

Az táv nagyjából kétharmadáig elég gyors tempót mentünk, 5,5  kilométer / óra körüli átlagokkal, ritkán megállva, a lejtőkön belekocogva. Papucsek Marcsiékkal néhány kilométerenként előzgettük egymást, később pedig Péterrel és túratársnőjével, Renivel mentünk egy darabon.

A Garmont bakancsom, mely már elég sok túrán rajtam volt (és többször valóban messzebbre vitt, mint gondoltam) kezd egyre szakadtabb állapotban lenni, töredezni, így hamarosan majd új lábbeli után kell néznem. De ezt a túrát azért még kibírta. Voltak saras részek is (de azért könnyen kikerülhetőek voltak a pocsolyák), itt eszembe jutott amit egy beszámolóban olvastam, hogy az egyik évben "Sárba' 70-nek" nevezték a túrát, annyira saras volt az út.

A Pilis-nyereg előtti kaptatón kissé lemaradtam Attilától (így csak utólag hívtam fel a figyelmét arra az érdekességre, hogy a nyeregben kereszteztük a Kinizsi Százas útvonalát), de azon a szakaszon (Cserepes-árok és Klastrompuszta között) is jó tempót mentünk, 4,6-os átlagsebességgel. Klastrompusztánál Oczalékkal is találkoztunk.

Pilisvörösvár előtt kezdett világosodni, a Sramli Sörözőbe 5 óra után értünk, itt találkoztunk Edinával is, majd a Muflon-itatóban ismét utolértük egymást. Mindkét helyen megpihentünk egy kicsit mi is, hogy aztán a könyörtelen előrehaladás technikájával folytassuk utunkat.

Még az Újlaki-hegy oldalában - ahol az ellenőrzőpontnál megpihentünk, és itt ért utol minket a meredek emelkedő ellenére ruganyos léptekkel közeledő majd tovahaladó V_Gyuri, aki csoportképet is készített rólunk - kapott Attila Renitől lóbalzsamot, amitől aztán a térde nem fájni, hanem égni kezdett, de azért valamivel elviselhetőbbé tette a dolgot.

Hűvösvölgyben megettük a pizzaszeletünket, feltöltöttük a vízkészletünket. Attila itt már elérte és megdöntötte az addigi túracsúcsát, a Gerecse 50 távját, és itt már erősen fájt a térde, így az utolsó 15-20 kilométer már komoly próbatételt jelentett számára. Bár Szépjuhásznénál (ahol legutóbb a TUTI Kupa tájékozódási versenyen fordultam meg a múlt hétvégén) nem volt ellenőrzőpont, ott már egy nagyobb pihenőt tartottunk.

Hamarosan elértük Csacsi-rétet, majd jöttek az utolsó, nagyon hosszúnak tűnő kilométerek Budaörs körül kanyarogva. Az utolsó előtti ellenőrzőpontnál, a Huszonnégyökrös-hegy nyergében találkoztunk Lestattal, és a túra finisét vele tettük meg. A Törökugratót Attila már elég rossz viccnek találta, ott már látszott, hogy tényleg a határait feszegeti ezzel a túrával, és hogy a Gerecse 50-nél mennyivel komolyabb megpróbáltatás a Sárga 70. A szikláról leérve még egy kis jégeső is elkapott minket, de szerencsére volt nálunk esőkabát, így nem áztunk bőrig, és inkább frissítően hatott.

Végül 16:04-re, tizenhét óra és négy perc gyaloglással (azaz bőven a 18 órás szintidőn belül) értünk be a célba, az Illyés Gimnázium tornatermébe. Megkaptuk a díjazásunkat, ettünk-ittunk, majd egy újabb sétára indultunk: ki a vasútállomásra (a McDonaldsnál lévő buszmegállóig Lestat is velünk jött). Ez a kb. 2 kilométeres táv már nagyon megviselte Attilát, átélte a komoly távok ill. a hazajutás megpróbáltatásait, de azért biztattam, hogy a fájdalom elmúlik majd, de a túra élménye és a teljesítés dicsősége megmarad - és remélem, hogy nem ment el a kedve a túrázástól, és alaposabb felkészüléssel (mert azért a Gerecse 50 után, komolyabb túrázómúlt és rendszeres gyaloglás nélkül a Sárga 70 is nagy ugrás) lesznek még közös túráink. A komáromi vasútállomásra aztán Judit jött ki elénk, köszönöm neki is a gépjárműves logisztikát.

Gratulálok a túra minden teljesítőjének, és különösen azoknak, akiknek Attilához hasonlóan a Sárga 70 volt az eddigi leghosszabb túrájuk.

Kapcsolódó bejegyzések:
A férfi 100 kg-nál kezdődik
A Kinizsi Százas sárga szakaszának bejárása
Dik mennyit dzsaltam, vagyis a 2013-as túrastatisztikám, avagy az év, ami 2012-t is überelte, hinnye!