2012. október 29., hétfő

Öcsém, a Traktoros

Nem én vagyok az egyetlen wannabe túraceleb kis családunkban, hanem öcsém is, bár rá a wannabe jelző teljes jelentésspektruma még annyira sem igaz, mint rám, hiszen ő akaratán kívül szerzett ismertséget még a '90-es évek közepén. Erdei berkekben, túrázó körökben úgy emlegették őt, hogy a Traktoros.

Tizenéves, kezdő teljesítménytúrázó volt akkoriban, amikor a Cserhát 50-en néhány túratársával együtt úgy döntött, hogy kihasználja az arra haladó pótkocsis traktor által tálcán, azaz platón kínált lehetőséget, és a táv egy részét azon utazva teszi meg. A díszes társaság persze lebukott, a rendezőknek feltűnhettek az utánfutón zötykölődő hátizsákos figurák, és kérdőre vonták őket. Öcsémet ismerve makacsul ragaszkodhatott vélt igazához és szóváltásba keveredhetett a szervezőkkel, mert utastársai közül végül őrá ragadt a Traktoros becenév.

Ez persze csak egy kamaszkori botlás, csíny volt, azóta komolyabban veszi a teljesítménytúrázást, és az incidens után a túra rendezőivel is barátságba került. Később letette a túravezetői vizsgát, idén pedig a Kinizsi Százast is teljesítette, illegális agrotechnikai segítség nélkül.

Szóval kicsi a világ: én vagyok a Traktoros bátyja.

(Öcsém elolvasta a bejegyzést és azzal egészítette ki a történetet - és ez tulajdonképpen a csattanó is -, hogy a lebukás úgy történt, hogy épp a főszervezőket előzték meg a traktorral, s mit sem sejtve megkérdezték, hogy nem szállnak-e ők is fel.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Felmérés a kispistázásról
Túrabeszámoló a Szomor 56-ról
A Kinizsi Százas és a personal branding
I love K100

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése