2012. december 30., vasárnap

Boldog új esztendőt!

Mi mást is kívánhatnék olvasóimnak, mint tavaly: sikerekben, eredményekben, túrákban, kirándulásokban, természetjárásban gazdag új esztendőt.

Nekem számos kitűzött célom megvalósult idén (hatodik Kinizsi Százasom, hatodik Balaton-átúszásom, Iszinik 100 és CsPI teljesítés, valamint a Kinizsi Százas itiner borító megtervezése), míg vannak olyanok is, amiket nem sikerült elérnem, de talán majd 2013-ban (például a 100 fekvőtámasz lenyomása egy sorozatban, vagy az Országos Kéktúra végigjárása, amibe még csak belekezdtem).

Idén olyan céljaim is megvalósultak, melyekről tavaly szilveszterkor vagy 2012. elején még nem is álmodtam: ilyen volt többek között a Mátra 115 vagy a Rockenbauer 130 teljesítése, vagy a 2.000 TTMR pont elérése. S a 2013-as esztendőre nézve is vannak olyan új céljaim, melyeket korábban még nem tűztem ki magam elé: ilyen a Galyavár 110 legyaloglása (mely egy elég extrém túra lesz februárban, 7.200 méter emelkedővel) vagy a Terep Százas teljesítése, részben kocogva. További "célom" még, hogy az egyik legjobb barátom, unokatestvérem férje is megpróbálja majd 2013-ban a Kinizsi Százas teljesítését, mert szeretném vele megosztani a túra élményét, kihívását, katarzisát (eddig egy komolyabb közös túránk volt, még 2011-ben).

Ami a szilvesztert illeti, öcsémmel stílszerűen egy szilveszteri teljesítménytúrával zárjuk majd az évet, így az erdőben töltjük majd 2012. utolsó és 2013. első óráit.

Kapcsolódó bejegyzések:
Karácsonyi bejegyzés
A Kinizsi Százas Fluortomija

2012. december 29., szombat

A Kinizsi Százas Fluortomija

Hasonlítottam már magam szexuálkreatív Gesztipéterhez, most kibontom, hogy miért érzem magam olykor úgy, mintha én lennék a Kinizsi Százas Fluortomija. Egyrészt ugye én is szeretek baseballsapkát hordani, bár ettől még a Kinizsi Százas Vujitytvrtkója is lehetnék, szóval ennél azért többről van szó.

Blogomnak köszönhetően én is "beszálltam az internetbe" mint Vágási Feri vagy mint Fluor, és a magam underground közegében kezdek némi ismertségre szert tenni. Hivatkoztak már rám "Kinizsis Sanyiként", de az is előfordult, hogy egy túratársam, cimborám úgy kiáltott utánam, hogy "hé, Kinizsi!". Sőt, egy kedves ismerősöm úgy fogalmazott egyszer, hogy "emblematikus arca" vagyok a Kinizsi Százasnak. Ez jóleső érzés, persze így már egyfajta felelősség is (a valóságban azért vannak nálam emblematikusabb figurái, résztvevői is a Kinizsi Százasnak, magam például a nyakkendős Forestert tartom ebből a szempontból, azaz "personal brandinget" tekintve példaképnek, bár már gondolkodom rajta, hogy jövőre én is csinálok valami "nagy dobást").

Hasonlítok Fluorra abban is, hogy sokan tán engem is egy felületes, vidám, jópofa, infantilis hülyegyereknek tartanak, ez azonban nincs így, mondhatni álca, mert - anélkül hogy túldramatizálnám - sokszor inkább egy kifelé mosolygó, de belül síró bohóc vagyok.

Aztán ott van a "buzizás". Bizony már velem is előfordult korábban, hogy "lebuziztak", ami tán kölyökképűségemnek, kissé madárcsontúságomnak (2013-ban azért tervezek pár kiló izmot magamra tapasztani, most így nézek ki), femininebb vonásaimnak, no meg romantikusságomnak, "művészlelkemnek" és néha már-már autizmusba hajló dolgaimnak köszönhető, s bár foglalkoztat a szexológia és így a nemi vágyak sokszínűsége is érdekel, magam határozottan nőpárti vagyok.

(Na jó, van egy óvodáskori fényképem, amin piros térdzokni van rajtam, de nem pénteki napon készült a felvétel. Meg néha varrok is.)

Aztán ott van az a jelenség is, nevezzük g*cigránátnak, hogy a legtöbb ismerősöm szinte el sem tudja képzelni (s talán blogom olvasói is nehezen), hogy valaha is trágárul beszélnék vagy akár dühbe jönnék, ezzel szemben az igazság az, hogy magamban válogatott szitkokat tudok szórni ha valami vélt vagy valós sérelem ér, de bizonyos élethelyzetekben is (persze ez az adott hölgytől is függ) szeretem néha a szókimondást.

Gyakran elgondolkodom azon is, hogy mennyire értékes vagy értéktelen amit írok, létrehozok, mennyi benne a "hozzáadott érték". Nyilván ez is nézőpont kérdése, és nem is a jelen adja meg rá a választ, de bízom benne, hogy előbb-utóbb azért sikerül valami maradandót alkotnom, de igazából már annak is örülök, hogy ennyien látogatják a webnaplómat, olvassák a tartalmaimat, használják a webes alkalmazásaimat, stb. És bár messze elmarad egy jól eltalált dal vagy videoklip látogatottságától, blogom hamarosan a 100.000. látogatót üdvözölheti. Hát mi ez, ha nem egy k*rvanagy lájk? ;)

Kapcsolódó bejegyzések:
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek
A Kinizsi Százas és a personal branding
A Kinizsi Százas, a blogom és én
A Kinizsi Százas és az agresszió

2012. december 28., péntek

Tortúra 65, avagy séta Miskolcról Egerbe, át a Bükkön

A Tortúra 65-öt egyszer régen, tizenhárom esztendővel, azaz sok-sok szerelemmel, lakhellyel, olvasmányélménnyel, és persze kirándulással ezelőtt, nem egészen húszévesen is megpróbáltam végiggyalogolni (akkor még nem gondoltam volna, hogy egyszer Kinizsi Százas teljesítő leszek, és - bár egy füzet alapú naplót akkor már hat éve vezettem - a blog mint szó vagy fogalom is ismeretlen volt számomra, ami nem is csoda, hiszen éppen abban az esztendőben, 1999-ben kezdett el terjedni ez a kifejezés). Akkor öcsém volt a túratársam (édesapám pedig még élő személyként drukkolt nekünk, nem pedig emlékként, tudatalattiként), s eltévedtünk, így nem sikerült célba érnünk. Viszont nagyon emlékezetes maradt a kirándulás, egymás között úgy emlegetjük azóta is, hogy "amikor találkoztunk a kutyával és a lóval". Ugyanis valahol, már sötétedés után egy erdei műúton egy nagytestű kutya és egy ló szegődött mellénk, akik brémai muzsikusokként sétálgattak az út szélén, s bár tartottunk is tőlük, barátságosan kísértek minket úgy fél órán keresztül, hol elénk ügetve, hol kicsit lemaradva.

A Tortúra egy különleges túra, mely a téli napfordulóhoz, azaz a leghosszabb éjszakához legközelebb eső hétvégén kerül megrendezésre, s melyen Miskolcról (Miskolctapolcáról) kell átsétálni Egerbe, s így tán az egyetlen olyan hazai teljesítménytúra, mely két megyeszékhelyet köt össze. Az egyik túratársam most is öcsém volt, ahogy tizenhárom éve, viszont idén velünk tartott még egy kedves lány, Anita, valamint két srác, Zoli és Peti is; egyikőjük öcsémmel együtt indult az idei Kinizsi Százason, onnan ered az ismeretségük.

Fél nyolckor rajtoltunk, de akkorra már elfogyott a 65 kilométeres táv itinere (elsősorban az előnevezőknek jutott), így csak a 28 kilométeres résztáv túrafüzetét kaptuk meg, azzal az ígérettel, hogy Bánkúton átvehetjük a szükséges leírást (végül ott sem kaptuk meg, de azért öt fős csapatunkból volt, akinek jutott a teljes távú túrafüzetből is, így nem voltunk bajban). Igaz, egy szavunk sem lehet, hiszen még ezeket az itinereket sem becsültük meg eléggé, nem forgattuk őket kellő alapossággal: öcsém a 13 évvel ezelőtti túra rutinjával indult a rajtból, így rögtön, már az első kilométereken kerültünk egy kicsit (ami persze még mindig jobb, mintha rövidítettünk volna).

A Tortúra 65 volt egyébként az első hivatalos teljesítménytúrám azóta, hogy az Iszinik 100 teljesítésével elértem a 2.000 TTMR pontot, így ez számomra amolyan "ráadás túra" volt. Az utat és a tájat végig hótakaró borította, így e körülmény is ideális téli, karácsony előtti kirándulássá tette. Szinte a teljes utat egy csapatban haladva, beszélgetve tettük meg, viccelődve az aktuális Irigy Hónaljmirigy slágerekből idéztünk egymásnak (Rúgj Chuck Norris és Gangnam Style paródia), szóba került Anita közelgő svédországi utazása s az én webes "munkásságom" is, például a blogom vagy a turistajelzéses memóriajátékom. A 100 pixeles Kinizsi Százas "videó" ötlete pedig tán épp e bükki séta során született meg.

Persze ez a séta nem volt teljesen egyszerű: mint írtam, végig hó volt, ráadásul olykor (főleg a sötétedés utáni szakaszokon) jeges, csúszós részek is voltak. A kikoptatott, eljegesedett keréknyomokon öcsém többször is elesett (én végül egyszer), ötünk közül Zoli volt az, aki végig talpon tudott maradni (e különleges képességét részben a bakancsára tehető "hóláncnak", csúszásgátlónak is köszönhette, bár a könnyen leoldódó szerkezettel szinte több baj volt, mint amennyi előnyt jelentett). A 80-as évek kvarcjátékait idézte, ahogy hol az út valamelyik szélén, esetleg a kerékvágások között középen, vagy épp valamelyik keréknyomban próbáltunk haladni, minél biztonságosabb, kevésbé csúszós felületet keresve. A Csoportos Privát Iszinik tapasztalatából okulva most a túra előtt gondosan befújtam a Garmont bakancsomat impregnáló spray-vel, így nem ázott be, és végig kényelmesnek bizonyult.

Az utolsó ellenőrzőponttól, Várkúttól bomlott két részre a csapatunk: öcsémék a hosszabb pihenést választották, mi pedig Anitával tovább indultunk. Az erdőből rövidesen egy végtelennek tűnő szőlőültetvény kerítései közé kerültünk, majd pedig kiértünk az aszfaltra, ami szintén a vártnál hosszabban kanyargott Eger felé. A célba végül hajnali kettő előtt értünk, öcsémék pedig úgy negyed órával utánunk.

Bevallom, a Dobó tér melletti iskolát keresve még kissé a Tourette-szindrómám is előjött, legalábbis magamban vagy félhangosan szidtam a szájbatekert iskolát ami miatt itt tekergünk a kanyargós, ódon utcácskákban, újra és újra útbaigazítást kérve egy-egy járókelőtől (akik persze nem voltak sokan az éjszaka közepén, és nem is mindig a helyes irányt mutatták), a szintidőből való kifutás izgalmával, amibe azért most nem hergeltem bele magam annyira.

Így esett, hogy a Gödöllő 60 után ez most újra egy olyan túra volt, ahol a megadott szintidőn túl értem a célba. A Gödöllő 60-at - bár a rendezők elfogadták a teljesítésem - nem tekintettem teljesített túrának (bár ezzel kapcsolatban volt egy olyan érzésem, hogy esetleg "túljátszom" a fairplayt, mint amikor általános iskolában a jótanuló, szépen rajzoló széplányok rajzórán rendre körbejártak az osztályban, és mások teljesen suta irkafirkáit dicsérték, jobbnak találva azokat a sajátjuknál), most azonban elnézőbb voltam magammal, több okból is. Egyrészt most csak 10 perccel léptem túl a szintidőt, nem pedig bő fél órával. Másrészt akár időben is a célba érhettem volna, ha a kissé kanyargós célegyenesben, az egri Dobó tér környékén nem bóklászunk annyit, a célként megjelölt általános iskolát keresve (ez a rendes itinerünk hiánya miatt is lehetett, s a szalagozás is hiányzott egy szakaszon). Harmadrészt pedig, ha akadékoskodnék a saját teljesítésemet tekintve, azzal túratársaim teljesítését is megkérdőjelezném magamban, ez pedig nem áll szándékomban. A döntő, mindent elsöprő érv pedig, ami szükségtelenné teszi ezt a filozofálgatást: a túra hivatalos oldalán nem 18, hanem 19 órás szintidő volt megadva az időjárásra való tekintettel, azon pedig bőven belül voltunk.

(Egerben aztán nem csak a célt kellett megkeresnünk, hazafelé indulva a vasútállomás megtalálása is kalandosra sikerült, de aztán szerencsésen és gyorsan hazaértünk - ebben Peti édesapja is segítségünkre volt, aki Miskolcon kijött elénk autóval a pályaudvarra.)

Az idei 21 sikeres teljesítménytúrámon így eddig összesen 1.452 kilométert gyalogoltam, 47.982 méter emelkedőt leküzdve, 2.170 TTMR pontot gyűjtve. Lassan pedig ideje nekilátnom a futásnak is, hogy 2013-ban elérjem egy újabb célomat, a Terep Százas teljesítését.

2012. december 24., hétfő

Karácsonyi bejegyzés

Valamennyi túratársamnak és blogom minden olvasójának kellemes karácsonyt kívánok.

Szerencsés vagyok, mert ajándékokban és szeretetben gazdag karácsonyom van: a családomtól kapott apró, kedves meglepetések és meghitt hangulat mellett a Kinizsi Százastól, a túrázástól és blogomtól is kaptam idén ajándékokat: a Kinizsi Százast háromszor is végigjárhattam (egyszer odafelé, kétszer pedig vissza) és egy kicsit a túra részévé is válhattam; elértem az aranyjelvényes teljesítménytúrázó minősítéshez szükséges 2.000 TTMR pontot; s webnaplómat is egyre többen követik. Egy meglepetéssel én is készültem: íme egy különleges, bár kissé pixeles "videó" a Kinizsi Százasról.

A karácsony előtti hétvégén egy szép, havas teljesítménytúrán, a Tortúra 65-ön gyalogoltam át Miskolcról Egerbe a Bükkön át, erről a hét közepén egy hosszabb beszámolót is tervezek majd írni.

100 pixeles "videó" a Kinizsi Százasról

KinizsiTube, avagy "videó" 100, azaz 10*10 pixelen a Kinizsi Százas teljesítménytúráról.

Kapcsolódó bejegyzések:
Karácsonyi bejegyzés
Kinizsi Százas visszaszámláló: hány nap van még a következő Kinizsi Százasig?

2012. december 20., csütörtök

Kinizsi Százas visszaszámláló: hány nap van még a következő Kinizsi Százasig?

Készítettem egy egyszerű programot, egy visszaszámlálót, mely megmutatja, hogy hány nap van hátra, azaz "mennyit kell még aludni" a következő Kinizsi Százasig, mely 2013. május 25-26-án kerül megrendezésre. A napok mellett mutatja még a túra kezdetéig hátralévő órákat, perceket és másodperceket is (a korábbi Kinizsi Százas teljesítménytúrák dátumait és adatait a Nagy Kinizsi Százas táblázatban tekintheted meg).

Persze nem kell addig sem unatkoznod, játszhatsz például online a turistajelzéses memóriajátékkal, vagy szabadon letöltve, kinyomtatva a K100 társasjátékkal is.

Kapcsolódó bejegyzés:
100 pixeles "videó" a Kinizsi Százasról

2012. december 18., kedd

Trekking'n'style rovat: Oláh Gergő túra órája

Televíziót nagyon ritkán nézek (nincs is tv készülékem). Ez egyfajta takarékoskodás és sznobizmus is, no meg így hasznosabban is eltölthetem az időt, például túrázással vagy blogolással. Ma azonban vendégségben voltam, és az RTL Klub bulvárhíradójának egyik bejátszását nézve feltűnt, hogy Oláh Gergőnek, az X-Faktor c. tehetségkutató műsor nyertesének mintha Timex Expedition WS4 óra lenne a csuklóján. Később a műsor felvételét kikockázva meggyőződtem róla, hogy valóban így van: az a karóra nem egy egyszerű, színes trendi kacat, hanem bizony a fentebb nevezett típusú komoly túra óra beépített iránytűvel, hőmérővel, barométerrel és magasságmérővel.

Az énekes stylistja persze feltehetően nem ezen funkciók miatt, hanem inkább feltűnősége okán választotta ezt a kiegészítőt, hiszen (bár már három éves modellről van szó) jelenleg ez a legnagyobb méretű és a mai divatdarabokhoz leginkább hasonlító Timex karóra.
tura-ora.blogspot.hu

(A felső két képen a Fókusz adásából vett képkockák láthatóak, míg az alsó két kép a Timex Expedition WS4 termékfotói.)

Kapcsolódó bejegyzések:
Az én Suunto Vector órám
Trekking'n'style rovat: Timberland óra analóg iránytűvel
Trekking'n'style rovat: Emporio Armani túra óra
Trekking'n'style rovat: Porsche Design óra analóg iránytűvel
Trekking'n'style rovat: hírességek Timberland bakancsai mesélnek

2012. december 16., vasárnap

Felkészülés a Terep Százasra

Említettem pár bejegyzéssel korábban, hogy az Iszinik 100 és a CsPI legyőzése után újabb célt tűztem ki magam elé: elhatároztam, hogy nem egészen öt hónap múlva, két héttel a Kinizsi Százas előtt, 2013. május 11-én megpróbálom teljesíteni a Terep Százast. Ez lenne életem második terepfutóversenye, eddig mindössze egy félmaratonon voltam idén márciusban. Természetesen a Terep Százas végigfutására nem fogok törekedni, fél év alatt (szerintem) arra nem tudnék felkészülni, viszont kocogás és gyaloglás megfelelő arányú váltogatásával talán sikerül a 17 órás szintidőn belül végigjárnom a 105 kilométeres távot. A Terep Százas és a Kinizsi Százas rokonságáról már ejtettem szót a fentebb hivatkozott bejegyzésben, most a tervezett felkészülésemet fogom felvázolni nagy vonalakban (később természetesen a részletesebb edzéstervet is kidolgozom majd).

Amellett, hogy néhány teljesítménytúrára is megyek még a téli, tavaszi szezonban, sokat szeretnék kocogni is. A Margitszigeten felváltva tervezek majd hol 1-2 gyors kört futni (megcélozva korábbi rekordjaim megdöntését), hol pedig olyan futásaim lesznek, amikor a sebesség helyett a távolság növelésére teszem majd a hangsúlyt. Úgy vélem, hogy ahhoz, hogy ne legyen gond az állóképességemmel, legalább a maratoni táv, azaz a nyolc szigetkör megállás nélküli lefutásáig el kellene jutnom (még akkor is, ha a Terep Százason nem fogok egyfolytában annyit futni).

Terepen, erdőben is fogok futni persze, erre többek között a Mátrabércen és a Gerecse 50-en lesz alkalmam, és ezeken a túrákon azt is fel tudom majd mérni, hogy hogy haladok a felkészüléssel. A Mátrabércen jó lenne 8 és fél vagy 8 órán belüli időt kocogni, a jóval kevésbé szintes Gerecse 50-en pedig ennél akár egy, másfél órával is jobbat.

Ezen kívül ezentúl amikor csak lehet, lépcsőzni fogok (abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a tizediken lakom), és egy olyan tervem is van, hogy egyszer a Margitszigeten is megpróbálom lefutni-gyalogolni a bő száz kilométeres távot (20 szigetkört). Ez várhatóan egy teljes nappalt igénybe vesz majd, de érdekes kalandnak ígérkezik. Közben lesz alkalmam kipróbálni a helyes táplálkozást, folyadékvételezést egy ilyen hosszútávú terhelés közben, pontosan mérni a körönkénti sebességem, stb. (persze ez a teszt is eltér majd a T100 valós körülményeitől, mert a szintemelkedés szinte zérus lesz, ezért - és a jobb helyismeret miatt - azt is tervezem, hogy a Terep Százas útvonalát is bejárom majd részletekben).

Kiegészítő edzésként, további erőnlét- és kitartásnövelő gyakorlatként pedig fekvőtámaszokat fogok nyomni, hátha a Terep Százasig abban is eljutok százig (már el is kezdtem, jelenleg bő harmincat tudok nyomni egyhuzamban).

Jelenleg úgy gondolom, hogy ez a kiruccanásom a terepfutás világába egyszeri alkalom lesz, és a későbbiekben továbbra is inkább gyalogos teljesítménytúrázó leszek, de mindenképp szeretném kipróbálni, megtudni, hogy milyen helytállni a Terep Százason.

A felkészüléssel kapcsolatban kaptam hasznos tanácsokat, tippeket túratársaimtól ill. az Index fórum Kinizsi Százas topikjának tagjaitól, többek között Asciimótól, Sistergőtől és Suvlajtól, amit ezúton is köszönök. 

Kapcsolódó bejegyzések:
Cél a Terep Százas, avagy K100 és I100 után... T100?
A testmozgás izgalmai

Trekking'n'style rovat: The North Face Back to Berkeley bakancs (2012)

A tavalyi sikeres együttműködés után a The North Face, a Stüssy és az Undefeated 2012-ben is elkészítette a Back to Berkeley bakancs különleges kiadását. Az olívazöld nubuk bőr lábbeli legfőbb ismertetőjele most a tigrismintás szegély, a sárga cipőfűző és szintén sárga sarokrész.
hypebeast.com

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. december 15., szombat

Trekking'n'style rovat: hírességek Timberland bakancsai mesélnek

A Timberland bakancsok divatosságát és elpusztíthatatlanságát bizonyítandó egy holland grafikai stúdió, a Graphic Jungle egy olyan hirdetéssorozattal állt elő, melyen hírességek bakancsai láthatóak, és a lábbeliken található nyomok, apró sérülések "mesélnek".

Steve McCurry háborús fotós bakancsán például többek között kuvaiti olajnyom, kambodzsai kígyóharapás és afganisztáni sár látható, míg a cipőfűzőjét egy éhes jugoszláv kecske rágta el. Kanye West hiphop előadóművész és producer Timberland bakancsa egyéb más sérülések mellett paparazzi-támadás és autóbaleset nyomait viseli, míg Angelina Jolie cipője a Tomb Raider forgatásán szerzett egy apró vágást egy vívójelenet rögzítésekor, valamint egy Jennifer Anistonnal folytatott "bitch fight" (ún. ribancharc) is emléket hagyott rajta.
portfolio.graphicjungle.nl

Kapcsolódó bejegyzések:
Baloldali forradalmárok, gondolkodók túráznak
Trekking'n'style rovat: laza Timberland bakancs
Trekking'n'style rovat: Oláh Gergő túra órája
Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs
Trekking'n'style rovat: Adidas túrabakancs (by Jeremy Scott)
Trekking'n'style rovat: kézzel készült struccbőr túrabakancs

2012. december 14., péntek

Cél a Terep Százas, avagy K100 és I100 után... T100?

Elhatároztam, hogy 2013 tavaszán teljesítem, vagy legalábbis megpróbálom teljesíteni a T100-at, azaz a Terep Százast. Ez nem teljesítménytúra, hanem terepfutóverseny, de tán egy erős kocogó-gyalogló tempóval is teljesíthető szintidőn, azaz 17 órán belül.

A Terep Százas rokonságban van a Kinizsi Százassal, hiszen 2006-os születésétől kezdve az első három esztendőben a Kinizsi Százassal azonos időpontban és útvonalon került megrendezésre, aztán 2009-től teljesen különvált a két rendezvény. Ennek előnye is van, hiszen így akkor lehetséges a részvétel mindkét eseményen, nem kell választani a kettő között. A Terep Százas két héttel a Kinizsi Százas előtt kerül megrendezésre.

A T100 hossza 105 kilométer, mely alatt 3450 méter emelkedőt kell legyőzni, azaz a Kinizsi Százasnál 7 órával kevesebb szintidőre 5 kilométerrel hosszabb táv és bő 500 méterrel több szintemelkedés jut (így 6,2 kilométer/órás átlagsebesség kell a teljesítéséhez). Az útvonal: Pesthidegkút – Nagykovácsi – Piliscsaba – Piliscsév – Klastrompuszta – Pilis-nyereg – Dobogókő – Dömös – Prédikálószék – Pilisszentlászló – Visegrád – Pilisszentlászló – Lajosforrás – Csobánka – Pilisborosjenő – Pesthidegkút.

Elég komoly kihívás (és könnyen lehet, hogy túl nagy fába vágom a fejszémet, bár az elmúlt őszi-téli szezon Iszinik kudarcai után nem gondoltam, hogy idén még Rockenbauer 130 vagy CsPI teljesítő leszek), viszont ha sikerülne rá felkészülnöm, azzal sokat gyorsulnék és erősödnék, amit aztán a hagyományos teljesítménytúrákon is tudnék kamatoztatni. Felkészülésemet, tapasztalataimat eredményeimet természetesen az olvasókkal is megosztom. Egy fontos állomás, erőfelmérés lesz majd a Mátrabérc, amit megpróbálok majd 8 és fél, 9 órán belül teljesíteni.

A Terep Százas versenykiírása itt található, a Wikipédia szócikke pedig ide kattintva olvasható.

Kapcsolódó bejegyzések:
Felkészülés a Terep Százasra
A testmozgás izgalmai
Camelbak Vértesi Terep(fél)maraton
Mégsem a Kinizsi Százas hazánk első teljesítménytúrája? Vagy mégis?

Trekking'n'style rovat: bakancs norvégmintás sarokkal és nyelvvel

A szemből nézve, első pillantásra klasszikus UBIQ túrabakancsot a norvégmintás sarokrésze és nyelve teszi egyedivé. 2008-as modell.
highsnobiety.com

Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: laza Timberland bakancs
Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs
Trekking'n'style rovat: Adidas túrabakancs (by Jeremy Scott)

A testmozgás izgalmai

"A legnagyszerűbb dolog és a legkellemesebb érzés amit edzés közben átélhetsz, a pumpálás. Mondjuk a bicepszedet edzed és az izom megtelik vérrel, ezt hívjuk pumpálásnak. Feszítő érzést figyelhetsz meg az izmokban, a bőröd mintha bármelyik percben szét akarna repedni. Mintha valaki levegővel fújná fel az izmaidat, úgy nőnek meg. Ez különleges, fantasztikus érzés. Olyan élményt nyújt nekem, mint az orgazmus. Mint amikor nővel vagyok és mindjárt elélvezek. El tudod képzelni, mennyit vagyok a mennyben?" - mondja ill. teszi fel a kérdést Arnold Schwarzenegger a Pumpin Iron (Acélizom) c. 1977-es dokumentumfilmben.

(Azt hihetnénk, hogy a minél több adott és átélt gyönyör mennyisége a boldogan és hasznosan töltött földi élet egyik alapvető mérőszáma. Kéjből fogan az élet, melynek aztán az értelmét is sokaknál a testi örömök hajszolása adja. Szélsőséges esetben azonban erre is igaz a "jóból is megárt a sok" mondás, van, aki a halálba menekül előle: egy amerikai nő azért követett el öngyilkosságot, mert szinte folyamatosan orgazmusa volt.)

Valóban vannak összefüggések az izmok feszülése és a szexuális izgalom között, még ha azért ennyire nem is direkt módon. De jól tud esni, amikor edzés közben vagy csak úgy megfeszítem az izmaimat (vagy olykor akaratlanul kezdenek el pulzálni, tikkelni), ha érzem azok tónusát,s néhányat szelektíven "ugráltatni" is tudok: a bicepszem, a mellizmom, a Mátra 115 és az arra való felkészülés óta pedig a vádlimat is.

Egy másik érdekes érzést még gyermekkoromban figyeltem meg, "amikor a pásztói általános iskolából egy óraközi szünetben kiszöktünk egy osztálytársammal. Már nem tudom, miért mentünk ki, tán édességet vagy képregényt venni. Ahogy elkésve visszafelé tartottunk az iskolába, a sietős séta és a késés izgalma valamiféle genitális bizsergéssé teljesedett." Érdekes, hogy ehhez mindkét tényező, a biológiai és a pszichés is kellett: a sietség és a késéstől való félelem egyaránt. A "tét nélküli" gyaloglás, futás nem volt elegendő, ahogy az sem, ha a késés tudatához nem kapcsolódott intenzív testmozgás. Akkoriban, 7-8 évesen ezt többször is tapasztaltam, átéltem. Érdekes, hogy bár egy teljesítménytúrán adná magát a helyzet, amikor az ember komoly téttel (a szintidőből való kifutás fenyegetettségével) siet, azóta mégsem jött elő ez az érzet, szóval azért nem úgy van, hogy "császtok, én császok, ha dzsalok, eldzsalok".

Kapcsolódó bejegyzések:
Nyomot hagyni (avagy a szexuálkreatív Gesztipéter)
Egy különleges (túra)társkereső hirdetés
Kinizsi Százas - a motiváció
A Kinizsi Százas és az agresszió
A Kinizsi Százas mint drog
I love K100

2012. december 11., kedd

Az er(d)ő velünk van: száz kilométer gyaloglás hóban-fagyban, avagy Csoportos Privát Iszinik

Már a három héttel korábbi hivatalos Iszinik 100 teljesítése után megfogalmazódott bennem, hogy az lenne az igazi, az tenné teljesen kerekké ezt a túraévemet, ha egy Csoportos Privát Iszinik (CsPI) keretében is sikerülne végigsétálnom a fordított Kinizsi Százast, ami az előző őszi-téli szezonban oly sokszor kifogott rajtam. Így aztán Tar-patak meghívására nem tudtam nemet mondani. Mindenképpen bizonyítani szerettem volna (édesapámnak, öcsémnek, olvasóimnak, magamnak), hogy kitartásom, erőnlétem sokat fejlődött ebben a túrázásban gazdag esztendőben.

Másrészt - mint már leírtam korábban is - úgy tartom, hogy blogomat nem csupán a billentyűk nyomogatásával írom, hanem a lépteimmel és verejtékemmel is. A Kinizsi Százas blog gazdájaként már-már kötelességemnek éreztem, hogy egy ennyire "kinizsi-közeli" túrán, a Kinizsi Százashoz szorosan kötődő (ám attól mégis teljesen független) eseményen, kihíváson részt vegyek. A TTMR pontok tekintetében már elértem a kitűzött célomat, azaz a 2.000 pontot, így megengedhettem magamnak, hogy "csak úgy", bármiféle pontszerzés vagy kézzelfogható elismerés nélkül sétáljak száz kilométert.

Ha a hivatalos Iszinik 100 sikere után a CsPI-be beletört volna a bicskám, akkor azért hiányérzetem lett volna, hiszen éppen a múltkori, januári CsPI kudarc volt a mélypontom, amikor testileg és akaraterőt tekintve egyaránt gyengének bizonyultam. Akkor megsérült a "brandem", csorbát szenvedett az integritásom, így ezen a túrán még mindenképpen revansot kellett vennem. Persze az év eleji kudarcban volt azért valami sorsszerű és erősen építő jellegű, hiszen - erről már szintén eshetett szó korábban - enélkül nem lett volna elég "felhajtóerőm" az idei év szárnyalásához.

(Ez lett végül idén a hetedik "száz kilométer körüli, vagy legalább száz kilométeres" túrám a Kinizsi Százas, a Mátra 115, a Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130, a Palóc Expedíció 100, BEAC Maxi 110 és az Iszinik 100 után. Azért fogalmazok ilyen nyakatekerten, mert az Iszinik 100 útvonalának hossza hivatalosan csupán 99 kilométer, így a "legalább száz kilométeres" jelző önmagában nem állná meg a helyét. Egyik túratársunknak, V_Gyurinak hozzám hasonlóan ez volt 2012-ben a hetedik ilyen "száz kilométer körüli, vagy legalább száz kilométeres" túrája. Korábban, még a túra előtt meg is jegyezte: "a hétszázát!". Neki egyébként a táv mellett a cukorbetegségével is meg kellett küzdenie a hosszú úton.)

A túrát megelőző éjszakán felébredtem éjfél előtt. Az órámra nézve riadtan láttam, hogy mindjárt dél van, így jócskán lekéstem a tervezett, reggel 7 utáni indulást. A telefonomra is ránéztem, hogy hány nem fogadott hívásom volt és hány üzenetem érkezett a rám hiába váró, és végül nélkülem útnak induló túratársaktól. Aztán néhány, hosszúnak tűnő másodperc után tisztulni kezdett a tudatom, eloszlott az időzavaromat okozó ködös félálom, és rájöttem, hogy nem déli tizenkettő felé közelednek a mutatók, hanem még csak éjfél lesz, így nem maradtam le a várva várt kirándulásról.

Valamivel a többiek előtt értem a szárligeti vasútállomásra (ők a másik irányból, Budapestről jöttek). Régi ismerősökként üdvözöltük egymást, hiszen Sistergővel és Tar-patakkal a legutóbbi CsPI-n túráztunk együtt (igaz, én akkor csak Kesztölcig jutottam), V_Gyurival pedig sok közös teljesítménytúránk volt (többek között a BEAC Maxi 110, a Palóc Expedíció 100 és a NaHáT 90). Összesen tehát négyen indultunk útnak, és végül mind a négyen sikeresen be is értünk a célba.

Sistergő még indulás előtt felkészített, hogy ez a séta nehezebb lesz a három héttel korábbinál: "Egy dolog nagyon fontos: a hivatalos Iszinik 100 ehhez képest dzsembori. Ez nem az a túra." Olyasmit válaszolhattam, hogy tudom, hogy nehezebb lesz - persze hogy mennyivel nehezebb, azt akkor még nem sejtettem. A rövid párbeszédben Tar-patak vette fel a jó rendőr szerepét, kedélyesen csak annyit mondott, Sistergő figyelmeztetésének élét tompítva: "Ne hallgass rá".

Sistergőnek azonban igaza volt: míg a november 17-18-i Iszinik 100-on kellemes őszi kirándulóidő volt, most valamivel fagypont alatti téli hideg, és szinte a teljes útvonalat 5-10 centis hóréteg fedte. Elsőre talán nem tűnik olyan komoly különbségnek, de a valóságban nagy jelentősége van. Megállva hamar fázni kezd az ember, az emelkedőkön pedig gyorsan kimelegszik, a kisebb-nagyobb hótakaró taposása (bár a legtöbb helyen ki volt járva, és csak kevés helyen volt csúszós) is többletenergiát igényel. Számomra olyannyira nehéz volt a túra, hogy úgy érzem, nyugodtan egy lapon említhető, sőt egy súlycsoportba tartozó a Mátra 115-tel vagy a Rockenbauer 130-cal, persze a nehézséget itt más tényezők, paraméterek adják. Egyetlen olyan időjárási körülmény volt, mely most optimálisabb volt az Iszinik 100-on tapasztaltnál: most egyáltalán nem volt köd.

(Immár az is elmondhatom magamról, hogy három évszakban is végigjártam a K100 útvonalát: tavasszal a hatodik Kinizsi Százasom alkalmával, ősszel a hivatalos Iszinik 100-on, most a CsPI-n pedig télen is. Nyáron csupán egy 15 kilométeres résztávját teljesítettem eddig, a Szuperkatlan 15 során, amikor Dorogról Mogyorósbányára sétáltunk át páran.)

A túra számos tanulsággal is szolgált, főleg az öltözködést, felszerelést tekintve. A bakancsom vízhatlanítása például fontos dolog lett volna, de valamiért teljesen elkerülte a figyelmem. Arra gondoltam, hogy a pár centis hóban nem ázhat be - valójában azonban több helyen is nagyobb hó volt a vártnál, és bizony hiába van bőrből a bakancsom, a nyelvrészének szövetanyaga aránylag gyorsan átázott (a fűző ráadásul megtartotta rajta a havat, amit így nem lehetett egyszerűen lerázni, lerúgni róla). A legközelebbi havas túrámon erre mindenképpen figyelni kell majd, és valamilyen viaszos pasztával elvégezni a vízhatlanítást, valamint több pár cserezoknit is célszerű majd magammal vinnem.

A túrabot jól jött a komolyabb emelkedőkön (például a havas, meredek ösvényen való feljutás a Getére már-már pszichedelikus élmény volt). Utoljára a júniusi Mátra 115-ön használtam egyébként túrabotot, a legutóbbi havas túrám pedig a végül feladott Börzsöny éjszakai teljesítménytúra volt.

A hideg miatt szinte "szkafanderbe" öltöztem: sznobizmusomat legyőzve a költséghatékonyság jegyében a túra előtti estén egy kínai üzletben vásároltam egy pufidzsekit, valamint jégeralsót is húztam. Igyekeztem rétegesen felöltözni. Sapkából kettőt is vittem magammal, de végül a második sapkaréteget nem kellett felvennem, annyira azért nem volt hideg még éjszaka sem. Végül sálra sem volt szükségem, a kesztyűt pedig hol levettem, hol visszahúztam aszerint, hogy épp mennyire volt melegem vagy mennyire fázott a kezem.

Az iránytűs, hőmérős Suunto Vector órámat a hátizsákomra erősítettem, hogy pontosabban mutassa a hőmérsékletet, mintha a karomon, a kesztyűm takarásában lett volna. Az iránytű és magasságmérő funkciójára nem volt szükség, és a hőmérsékletet is inkább csak érdekesség jelleggel néztük meg olykor: -1 és -6 fok között ingadozott.

A hosszas kitérő után visszakanyarodva az indulás pillanatához, negyed nyolc körül kezdtük el a grandiózus téli sétát. A somlyóvári kulcsosházhoz fél 10 körül értünk. Az volt az első frissítőpontunk, kb. 10 percre megpihentünk, ettünk-ittunk, megigazítottuk a felszerelésünket. Koldusszállásra fél tizenkettőre érkeztünk, a vértestolnai műúthoz pedig délután egyre.

Azt hiszem, koldusszállás után találkoztunk egy magányos túrázóval, aki valamiféle különös világnézettől vezérelve sejtelmesen megjegyezte, hogy nehéz idők jönnek, és hogy "fel kell készülni", vagy valami ilyesmi. Amikor rövid beszélgetés után, már búcsúzkodás közben elárultuk, hogy utunk célja Budapest, egészen elképedt, de látszott rajta, hogy úgy véli, épp ilyen hazafiakra van szükség ezekben az egyre nehezebb időkben, mint mi (itt jegyzem meg ismét Bálint cimborám egy gondolatát, mely szerint a hosszútávú túrák későbbi genocídiumok hosszú meneteléseire készítik fel az embert).

Bányahegy előtt láttam egy kőre festett Mária-út jelzést, mely úgy volt elkenődve (vagy inkább direkt elkenve, "meghekkelve"), hogy egy elefánt lett belőle (ez van megörökítve a képen). Szinte olyan, mint egy Rorschach-teszt, de ezen mintha egyértelműen elefánt lenne.

Út közben sok mindenről beszélgettünk, szóba került a blogomban publikált, különleges társkereső hirdetésem, vagy a turistajelzéses memóriajátékom is. Sistergő elmesélte néhány turistajelzés-ötletét, és beszélgettünk a "gerilla-turistajelzés-festésről" is (ha egyszer ilyesmire vetemednék, akkor a már nekem többször gondot okozó, Hegyeskő környéki kék keresztet festeném fel).

Már besötétedett, amikor Bika-völgynél találkoztunk egy szembejövő, körülbelül 20 fős turistacsoporttal, velük is váltottunk pár szót. Lámpa nem sokuknál volt, tán csak minden harmadik, negyedik embernél volt, pedig akkor már jócskán besötétedett (talán nem számítottak rá, hogy rájuk esteledik). Amikor elválva tőlük ez szóba került, és megjegyeztem, hogy elég lehet nekik ennyi lámpa is, Sistergő felhívta rá a figyelmem, hogy azért ez nincs teljesen így, mert Robi is így halt meg.

Negyed hét körül értünk Mogyorósbányára. A Kakukk vendéglőt zárva találtuk, helyette egy közeli (Arany János utcai) kocsmába mentünk be pihenni, enni-inni. Jó érzés volt a táv (pár kilométer híján) feléhez érni, viszont az emelkedők nagyobbik része még hátra volt. A rádióban a Don't stop the party szólt, és valóban nem álltunk itt meg (vagy legalábbis nem sokáig), hanem tovább indultunk.

Tokodi pincéknél eszembe jutott, hogy milyen különleges érzés volt először, az első Kinizsi Százasomon meglátni ezt a meseszerűen idilli helyet, a füves "főteret", a kis házakat, melyek szinte Aprajafalvát idézik. El is meséltem a többieknek ezt a gondolatomat, és megerősítették, hogy a tokodi pincevölgy bennük is hasonló benyomást kelt, keltett.

Dorogra, túránk 60. kilométeréhez este 10 körül értünk. Az éjjelnappaliban néhány szelet csokoládé és egy kis kóla mellett vettem egy apró szuvenírt is: egy bakancsot mintázó kulcstartót, melynek ráadásul szinte Vibram Carrarmato-szerűen alakították ki a talpát.

Betértünk az éjjelnappali melletti Molnár sörözőbe is, Sistergő ott váltotta át a futócipőjét Hanwag bakancsra, s ott én is zoknit cseréltem, mert addigra már eléggé beázott a bakancsom. A csere átmenetileg segített, de aztán később újra beázott a lábbelim, és éjjel már eléggé fáztak, sajogtak a lábujjaim. Dorogról továbbindulva egyébként azzal biztattam magam, hogy innen már csak egy Kinizsi 40, visszafelé.

Nem sokkal a Pilis-nyereg előtt, éjjel fél kettő után hívott fel Kovácspetyesz és Zoli, akik a Sárga 70-en voltak túratársaim. A háttérzajokból úgy véltem, hogy (házi)buliban lehettek, érdeklődtek hogy merre járok, hogy megy a túra. Örültem a hívásuknak, ahogy más ismerőseim és öcsém sms-einek, érdeklődésének is (Petyesz meg is jegyezte, hogy reméli, hogy majd beírom a túrabeszámolómba a hívásukat).

Éjjel aztán több holtpontom is volt, hol melegem volt, hol fáztam kicsit, így a kabátom és a pulóverem cipzárjával, sapkám hol jobban hol kevésbé homlokomra húzásával, illetve a kesztyűm le-fel vételével próbáltam szabályozni a hőháztartásomat. Az egyik ásványvizes palackomat a kabátom belső zsebébe tettem, hogy ne kelljen teljesen hideg vizet innom, és így elővenni is egyszerűbb, mint a hátizsákból. A beázott bakancsom miatt magamban kissé túldramatizálva a helyzetet eszembe jutott amit az orosz télben menetelő német katonákról olvastam, hogy lépteikkor zörgésre lettek figyelmesek, s e zajt a lefagyott és letört, autoamputálódott lábujjaik okozták. Azért bíztam benne, hogy egyetlen, az orosz télhez képest egészen mediterrán éjszaka alatt, folyamatos mozgás mellett nem történhet ilyesmi.

Holtpontjaimon segített átlendülni, hogy elképzeltem, hogy milyen lesz majd, ha már a szerpentinen vagy a túra más, a célhoz jóval közelebbi szakaszain járok, vagy ha már a célban leszek, sikeresen teljesítve a túrát. Vagy milyen lesz utána hazaérni, a hideg éjszaka önsanyargatása után hedonista módon a forró, habos kádban pihenni, vagy a puha ágyban nyújtózkodni.

Sistergőtől most is hallottam, tanultam néhány egyszerű, de hasznos igazságot: "Az erő olyan, mint a pénz: ha nagyon sok van, akkor nem kell annyira figyelni a beosztására. Ha viszont nincs olyan sok, akkor takarékoskodni kell. Nem szabad engedni, hogy elfogyjon, egy kicsinek mindig maradnia kell." Mondott olyan dolgot is, amit már magam is kitapasztaltam és alkalmazok: "Ha egy emelkedőn megyünk felfelé, és még nem értünk egészen a tetejére, de már közeledünk a tetejéhez és enyhébb az emelkedő, akkor gyorsítsunk. Nem kell ugyanolyan lassan menni, mint a meredekebb részen". Mondtam neki, hogy ezt a technikát én is alkalmazom: általában ilyenkor annyival megyek gyorsabban, hogy ugyanannyi energiát fektessek a haladásba, mint a lassabb, meredekebb szakaszon. A ritmusról is szó esett, hogy az a leghatékonyabb, ha az ember egy saját belső ritmusra, ütemesen lépked. Miután erről beszéltünk, egy metronóm elképzelt kattogására gyalogoltam fel a Kevélyre.

Az út utolsó kilométereire Gyuri és én eléggé "zombik" lettünk (ő cukorbetegsége, én meg elsősorban az átázott bakancsom, meg a meg-megbillenő folyadék- és hőháztartásom miatt), míg Sistergő és Tar-patak látszólag úgy mentek, mint akik akkor indultak.

Világosodni a Kevély előtt, a Csobánkai műút környékén kezdett. A Kevély csúcsán Sistergő körbekínált minket a "csúcspálinkával", kimerülten, sajgó talpakkal jólesett a korty rövidital, gyorsan áttüzelte a mellkasomat és enyhített a fájdalmakon. Utána elszívtunk egy spanglit, majd vidáman elindultunk lefelé (na jó, a spangli nem igaz).

A célba, Csillaghegyre 26 óra 35 perc alatt, vasárnap délelőtt 10 előtt 10 perccel értünk, vagyis csaknem 5 órával tovább tartott az út, mint amennyi idő alatt a hivatalos Iszinik 100-at sikerült teljesítenem. De ez az időkülönbség tükrözi is, hogy mennyivel embert próbálóbb ez a túra télen, mint ősszel.

Köszönettel tartozom mindhárom túratársamnak, hogy egy ilyen kaland részese lehettem, és hogy segítségükkel végre a CsPI-t is a trófeáim között tudhatom. Jó volt jobban megismerni őket, és tanulni tőlük.

Az Iszinik 100 és a CsPI teljesítése után pedig találtam magamnak egy újabb kihívást, célt: tavasszal megpróbálom teljesíteni a Terep Százas terepfutóversenyt (mely a Kinizsi Százassal is rokonságban van). Elsősorban "bakancsos" turistaként nem lesz könnyű rá felkészülni (eddig csupán egy terepfélmaratont teljesítettem kocogva), így elég nagy fába vágom a fejszémet. Lehet, hogy egy Hoka One One cipőt is beszerzek addig, és a tavaszt és az enyhébb téli napokat a felkészülésre szánom. A tervről és a Terep Százassal kapcsolatos gondolataimról egy külön bejegyzést is írok hamarosan.

Kapcsolódó bejegyzések:
Az Iszinik 100 születése 
A Kinizsi Százas, a blogom és én

2012. december 5., szerda

A túrázó Marx, Lenin, Mao és Thoreau megpihen

Egy korábbi bejegyzésben már volt szó a híres-hírhedt forradalmárokat, gondolkodókat túrázás közben ábrázoló figurákról, melyek egy elegáns londoni üzletben kaphatóak. Nemrég megjelent a figurákból egy újabb sorozat, mely nem gyaloglás közben, hanem a nap végén megpihenve, alváshoz készülődve ábrázolja Marxot, Lenint (aki járt a Tengerszem-csúcson is), Maót és Thoreau-t. A hálózsákos zsenik/őrültek mellé kapunk többek között egy apró tábortüzet is.
slamxhype.com

Kapcsolódó bejegyzések:
Legyen otthon Kinizsid!
Idézetek, mottók a Kinizsi Százas túrafüzetekből
A vörös csillagos Kinizsi Százas jelvény titka
A Gyatlov túra tragédiája

Trekking'n'style rovat: laza Timberland bakancs

Laza Timberland bakancs, mely erdőben és utcán egyaránt stílusos viselet.
ghentstreetstyle.com

Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: hírességek Timberland bakancsai mesélnek
Trekking'n'style rovat: Helly Hansen The Forrester bakancs
Trekking'n'style rovat: cipzárral félbehajtható Timberland cipő
Trekking'n'style rovat: Timberland óra analóg iránytűvel
Trekking'n'style rovat: Adidas túrabakancs (by Jeremy Scott)

2012. december 3., hétfő

Az Iszinik 100 születése

Túl a sikeres Iszinik 100-on és lélekben a hétvégi Csoportos Privát Iszinikre készülődve alaposan beleástam magam az Index fórum Kinizsi Százas topikjába, hogy megtudjam, hogyan is született az Iszinik 100, azaz a fordított Kinizsi Százas ötlete. A Kinizsi Százas topik aktivitását, műhely jellegét ismerve feltételeztem ugyanis, hogy valahol ott foganhatott, születhetett és cseperedhetett fel ez a koncepció, és valóban így történt.

Hol volt, hol nem volt, több mint 12 esztendővel és csaknem 45.000 hozzászólással ezelőtt, 2000. május 31-én vetődött fel először a fordított irányú Kinizsi Százas ideája, az akkor még elég friss, pár hónappal korábban indult topikban. Az ötletet Ermak fogalmazta meg elsőként, íme a történelmi mondatok:

"Még sosem fordult meg a fejetekben, hogy mi lenne, ha az egyik évben lenne egy ráadás Százas, fordított irányban??? Én biztos megpróbálnám, bár csúnyábbnak tűnik a 'rendesnél': a szint nagyobbik része az út második felében lenne, durva emelkedő a Geténél és Kesztölcnél..."
(Ermak, 2000.05.31., 527. hozzászólás)

Gödény még aznap, egy órán belül reagált Ermak gondolatára, érveket is felsorakoztatott pro és kontra, valamint ekkor került tán először leírásra az Iszinik 100 elnevezés is (a kezdetekkor egyébként az Iszinik 100 mellett felmerült ill. használatban volt még a 001 isziniK és a sazázS isziniK elnevezés is, de végül a csak részben inverz, de cserébe könnyebben kiejthető és - legalábbis a számnevet tekintve - értelmesebb változat győzött, hiszen a 001 kevésbé adná vissza a lényeget, a sazázS pedig emellett majdnem annyira nyelvtörő, mint a Moszkvics-slusszkulcs plusz Zsuk-slusszkulcs):

"A dolog úgy már szóba jött, hogy a rendes Százas helyett. De sok minden szól ellene:

- A nagy tömegnek le kell jutnia Szárligetre. Ehhez valószínűleg különvonatot kellene rendelnünk, azt meg csak előzetes jelentkezés és pénzbefizetés mellett lehetne megcsinálni.
- Amíg egy pesti rajttal megcsinálhatja bárki, hogy aznap hajnalban kinéz az ablakon, és eldönti, hogy megy-e vagy sem, ezt egy szárligeti rajttal nem lehet megcsinálni.
- Megfelelő célhelyet még nem is kerestünk - Budapesten biztos lehet valamit találni -, de valószínűleg némileg odébb lenne, mint a mostani rajt.
- Ahogy te is írod - szerencsétlen lenne a fáradtabb embereknek a szint nagyobbik fele. És a Getére felkaparni nem egy nagy élvezet 60 km-el a lábban.
- A szélesebb, keményebb utak (zúzottkő, aszfalt) is szerencsésebbek a végén - csak menni kell, gondolkodás nélkül.

Előnyök:
- 63-nál még jól ki lehet szállni
- Az éjszakai kiszállóknak ismertebb terep és talán egy picit jobb közlekedés.

Szóval beszélgettünk már többször róla, de sose kapott megfelelő támogatottságot. Pedig már neve is van: Iszinik - 100.

Azt kizártnak tartom, hogy a rendezőgárda egy második, ilyen méretű rendezvényre összeszedhető. És a létszámot is roppant nehéz lenne megbecsülni. Szerinted hányan mennének visszafelé is?

És mikor lehetne egy ilyet tartani ? Az ősz az vadászati szezon, azzal csak baj van. A mostani után jön a Medárd, aztán itt a nyár - a legtöbben elutaznak, nyaralnak."

(Gödény, 2000.05.31., 532. hozzászólás)

Tehát már neve is lett a tervezett túrának (melyről kiderült, hogy a Kinizsi Százas rendezői is eljátszottak korábban a gondolatával), viszont a fordított útvonal ellen jóval több érv szólt, mint mellette. Az az ötlet is felvetődött, hogy a túra legyen napszak szerint is fordított:

"Az Iszinik 100 akkor lenne igazán fordított túra ha nem reggel , hanem este indulna. Legalább a nagyon gyorsaknak is meglenne az éjszakai túrázás élménye. Mellesleg nappalra esne a nehezebbik fele."
(Borzi, 2000.06.02., 613. hozzászólás)

Egy évvel az első gondolatok után, 2001. május 31-én bukkant fel, vagy legalábbis kerül említésre először egy olyan, titokzatos személy, aki állítólag teljesítette az Iszinik 100-at, épp egy szilveszter éjszakán (2000/2001 fordulóján):

"Nem tudom, írtam-e már ide, vagy csak Thilnek meséltem: van egy ismerősöm, aki szilveszterkor (azt hiszem, hó volt), egyedül, 27 óra alatt csinálta meg az Isziniket. Kinizsire már nem jön, ezek után nem érdekes neki. :-)"
(Sánta Kutya (SK), 2001.05.31., 2921. hozzászólás)

Két évvel ezután, 2003 novemberében vetődött fel konkrétan az Iszinik 100 hivatalos megrendezésének terve, de annak dátumát jóval későbbre, 2005-re javasolva. Ekkorra már az is körvonalazódott, hogy a túrát éppen félidőben két Kinizsi Százas közé, azaz az év "átellenes napjára", november végére kellene tenni, hogy az évszak tekintetében is inverz legyen. A hozzászólás Ermaktól, a fordított útvonal első felvetőjétől származik:

"[...] eldöntöttem, hogy igencsak húzós dologba vágom a fejszémet: megszervezem az ISZINIK 100-at. Aki nem tudja, miről van szó, olvassa vissza a topik elejét, 521 és 605 között. (megj.: azóta a hozzászólások valamelyest átszámozódtak, a jelenlegi számozás szerint az 527. hozzászólás indította el az ötletelést)

Na, nem azonnal, már csak azért sem, mert a csuda tudja, meddig vagyok külföldön; az előzetes cél mindenesetre 2005, a 25. KINIZSI éve. A szervezésnek egy alapvető feltétele van, ami nélkül viszont nem is érdemes belevágnom: legyen innen és a teljesítménytúra topikból legalább 10-15 ember, aki segít a rendezésben (túrarendezői és pontőri tapasztalattal rendelkezők előnyben :-))). Most csak annyit szeretnék tudni, hogy így előzetesen van-e kedve valakinek beszállni. Persze elkezdhetjük megtárgyalni a részleteket is.

A túra főbb adatai:
Útvonal: Szárliget-Csillaghegy/Békásmegyer + I50 és I50/É Mogyorósbányáig és -tól
Időpont: két Százas között félidőben
Szintidő: 25 óra, hó esetén ???
Pontok mint a K100-on, kivéve a Pilis-nyereg, ahonnan a pont felköltözik az emelkedő tetejére, az aszfaltút mellé, és a cél. Utóbbinak kell keresni egy iskolát. (A csillaghegyi strand nyitva van, de olyan hideg a vize, hogy nem jön szóba).

A túrát a K100-hoz képest megnehezíti:
- az időpont (nappal hossza, hideg, esetleg hó)
- az első 50 km-en nincs fedett megálló
- a második 50 km-en van a szint 60%-a"

(Ermak, 2003.11.20., 9064. hozzászólás)

2005 májusában újra felmerült az Iszinik 100 ötlete és annak összekapcsolása a hazai teljesítménytúrázás közelgő 25. évfordulójával:

"Tényleg, Gödény! Jövő szeptemberben lesz a hazai teljesítménytúrázás negyedszázados jubileuma. A Kinizsi Encián tervez valamit ünnepi rendezvényt? Ha nem, akkor esetleg összehozhatnák a fórumosok. Mondjuk pl. a régóta halogatott ISZINIK formájában. De azért a tiétek az elsőbbség."
(Sánta Kutya (SK), 2005.05.25., 15734. hozzászólás)

Asciimo, aki végül a hivatalos Iszinik 100 rendezője lett, 2006. elején írta le először ezt a tervét: 

"Elolvastam a fórumot júliustól mostanáig.

Ermak ötletére alapozva terveztünk egy Iszinik100-as rendezést. A dolog nagyon képlékeny, amint észrevettétek, nem fórumoztam semennyire se, teljesen más dolgokkal foglalkoztam, ha meg túra, akkor kéktúra volt. Decemberben államvizsgázott a barátnőm, és rengeteget segédkeztem neki, így aztán a novemberre tervezett első bejárás nemtörődömségem miatt elmaradt. Ezúton is elnézést kérek az érintettektől, hogy behülyítettem őket, aztán nem szerveztem semmit.

A jövőre nézve: Még mindig él bennem a vágy, hogy lehetne ilyet szervezni, ha nem is idén, hanem jövőre, vagy idén lenne a nyílt bejárás, stb. Mivel rendezőként még tapasztalatlan vagyok, az idei évben pár helyen rendezőként segíteni fogok, és ha elég tapasztalatom lesz, akkor szeretnék konkrét dolgokat meghirdetni.

Persze ez nem zárja ki azt, hogy idén március elején mondjuk elmenjünk egy Szárligetről induló túrára, amin addig megyünk, amíg bírunk, ha van elég őrült ehhez a dologhoz...."

(Asciimo, 2006.01.22., 18611. hozzászólás)

Egy Iszinik bejárásról személyes beszámoló valószínűleg 2006 áprilisában született első alkalommal, amikor egy páros futotta végig a távot:

"Kinizsi bejárás, 2006.04.08
Szárliget-Csillaghegy

Tegnap bejártuk a pályát, igaz visszafelé. Nagyon nagy változásokra ne számítsatok. Azért van egy pár érdekesség. A Róka hegy iszonyatosan szemetes csak úgy mint a Kesztölc és Dorog közötti szakasz, ahol hegyekben áll a szemét az út mentén. Szinte az összes kék jelzés vadonatúj, nagyon jól követhetőek. Számítsatok továbbá elég sok tar vágásra, elsősorban a Gerecsében és a Gete oldalában. A Bika völgy utáni emelkedő eddig se volt szép, most viszont már egyenesen szívfacsaró. A vértestolnai műúthoz vezető utat elterelték mert az erdő újabb részét kerítették el. Nem nagy kitérő és az új kék zömében a kerítés mellett megy. Örömmel értesítek mindenkit, hogy a Kakukk üzemel és épp tegnap festették neon zöldre a falát. Brrrrr. A kesztölci kocsmában egy deci sör 40 Ft, egy két decis kis üveget kóla 110. A többi árat nem néztem. Mogyin 40 Ft a kóla decije. Somlyó után van az a rész ahol rávisz a kék egy széles dózer útra. Erről pedig idővel jobbra egy ösvényre vezet a kék. Ez az elmúlt 2 évben szinte járhatatlan volt ez az ösvény a bedőlt fák miatt. Örömmel mondom el, hogy a fákat eltakarították, az út ismét járható. A Nagyegyháza előtti szakaszon van egy olyan darab ami eddig egy nagyon szűk, ágakkal benőtt ösvényen vezetett, mielőtt a kerítésnél balra kell fordulni. Ezt a szűk részt kiszélesítették, olyan mintha egy buldózerrel mentek volna végig rajta. Mást nem tudok mondani. :-)"

 (-balazs- 2006.04.09., 19396. hozzászólás)

Volt, aki az Iszinik 100-at összekapcsolta a Kinizsi Százassal (pontosabban az akkor a Kinizsi Százassal párhuzamosan megrendezett Terep Százassal), ahogy a Wikipédia Kinizsi Százas szócikkéből kiderül: "2006. május 27-én Ispánki Zoltán miután harmadikként érkezett célba a Terep Százas terepfutó versenyen, rövid pihenő után visszafelé is teljesítette a túrát, összesen 29 óra 51 perc alatt."

Az első gyalogos Csoportos Privát Iszinikre, azaz CsPI-re pedig 2006. december 2-3-án került sor, amikor Asciimo, Vajonmerre, Sistergő és Tar-patak gyalogolták végig a távot: 

"A célbaérés 8:40-kor törént: ISZINIK-100 (Szárliget - Csillaghegy) teljesítve!!
Résztvevők:
asciimo         +
vajonmerre  +
sistergő       +
tar-patak     +
A csapat teljesítési ideje: 24:56
A túra egyik kellemes meglepetése az volt, hogy Mogyorósbányán a jó tündérek Székely káposztával és meleg teával vártak bennünket. A vacsorát a buszmegálló váró bódéjában fogyasztottuk el. (Amikor Mogyorósra értünk, a Kakukk éppen akkor zárt be).

Lesznek majd élménybeszámolók is, de most megyek és bezuhanok az ágyba."
(tar-patak, 2006.12.03., 23530. hozzászólás)

Tar-patak bővebb beszámolója ide kattintva olvasható, és leírta az élményeit Asciimo, Sistergő és Vajonmerre is.

A 2006-os után a 2007-es Kinizsi Százas alkalmával is történt egy duplázás, ezúttal Iszinik-Kinizsi sorrendben: Zsotyek 41 óra 51 perc alatt gyalogolta le a 203,2 kilométert.

A 2008-as esztendő fontos évszám az Iszinik 100 történetében, hiszen ekkor került megrendezésre először hivatalos teljesítménytúraként, november 22-én. A túrát a 2006-os CsPI egyik résztvevője, Asciimo rendezte (lásd TTT kiírás), aki mint láttuk, egy ideje már dédelgette ezt a tervet.

Aztán egy újabb bő 200 kilométeres duplázás története a Wikipédiából, ismét Iszinik-Kinizsi sorrendben: "2009-ben Fridrich László a Kinizsi Százast megelőző nap a célból elindulva előbb visszafelé, majd a Százas reggelén benevezve odafelé is teljesítette a távot, összesen 29 óra 37 perc alatt. Tatáról Békásmegyerre 13 óra 51 perc alatt, a Kinizsi Százast 15 óra 6 perc alatt, a kettő között a nevezésnél való sorban állás miatt volt 40 perc kényszerszünet."

2009-ben és 2010-ben nem volt hivatalos Iszinik 100 teljesítménytúra, 2011-ben (TTT) és 2012-ben (TTT) viszont újra megrendezte Asciimo, és feltehetően ezentúl minden évben végigjárható ősszel hivatalos teljesítménytúraként az egyre népszerűbb "fordított Kinizsi Százas", melyen idén már csaknem kétszázan indultak útnak, és háromnegyedük célba is ért. Az Iszinik 100 weboldala az iszinik.fw.hu címen érhető el.

Kapcsolódó bejegyzések:
Mégsem a Kinizsi Százas hazánk első teljesítménytúrája? Vagy mégis?
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával
A Kinizsi Százas Index fórum topik statisztikája

2012. december 2., vasárnap

Mégsem a Kinizsi Százas hazánk első teljesítménytúrája? Vagy mégis?

Akit érdekel a hazai teljesítménytúrázás története, bizonyára tudja, hogy 1981-ben került megrendezésre az első ilyen túra Magyarországon, akkor volt ugyanis az első Kinizsi Százas (esetleg azt is tudja, hogy ez a túra akkor nem májusban, hanem szeptember 5-6-án volt, és csak a második alkalomtól került át a mai, május végi időpontra). De jól tudja? Valóban a Kinizsi Százas volt az első?

A rövid válasz az, hogy igen. Azonban a kérdés (és a válasz) ennél jóval komplexebb, ugyanis a Kinizsi Százas előtt, a hetvenes években is létezett már olyan túra, amin egy adott útvonalon kellett végighaladni, ellenőrzőpontokat érintve (ahol az ellenőrzőlapjára bélyegzőt kapott a résztvevő), meghatározott szintidőn belül. Ráadásul még oklevéllel és jelvénnyel is díjazták a teljesítését, tehát mai fogalmaink szerint teljesítménytúra volt, évekkel az első Kinizsi Százas előtt, a KISZ Budapesti Bizottságának rendezésében.

S hogy akkor miért nem a Budai-hegységben és a Pilisben, a Budakeszi úti Ifjúsági Cukrászdától (ma Remiz kávéház) Lajos-forrásig kanyargó, 1974-ben már megrendezett, 30 kilométeres (szintidő: 8 óra) Ságvári Endre Emléktúrát tartják az első magyar teljesítménytúrának? Kiderül Joeyline egy 2005-ben, az Index fórum Teljesítménytúra topikjában tett hozzászólásából:

"A bemutatott bizonyítékok alapján (megj.: oklevél, ellenőrzőlap, jelvények fotója) mai értelemben valóban teljesítménytúrának tekinthető az idézett Ságvári Emléktúra. Elhangzott, hogy tömegek vettek rajta részt, ergó szem előtt volt a rendezvény, tehát első hallásra érthetetlennek tűnik, hogy mégis miért az első Kinizsi Százast tekinti a történelem az első magyar teljesítménytúrának.

A megoldás azonban egyszerű, és rendkívül prózai. Ahogy BHG is írja: "Eleinte a Kinizsi 100-ast sem nevezték teljesítménytúrának, hosszútávú túra volt a meghatározása."

A lényeg a hosszútávon van: egy olyan túratávról van szó, ami ugyan ha nem is könnyen, de emberi léptékkel nézve azért teljesíthető, azonban korántsem bárki számára, ergó egy jelentős fizikai teljesítmény van mögötte! Ezt az úgymond nem mindennapi mivoltát a többi túrához képest emelték ki néhány évvel később a Kinizsinek, és nevezték teljesítménytúrának, hasonlóan az utána 1-2 évvel indult rendezvényekhez (Gerecse 50, Pilis 50, Zemplén 50, Mecsek 50, Vértes 50, stb.).

Az úgymond első generációs időkben (kb. 1990-ig bezárólag) a teljesítménytúra még egyértelműen hosszútávú túrát, "férfias sétát" jelentett, ezért az idézett Ságvári Emléktúra (amit, mint olvashattuk tömegek jártak végig, ergó sokan tudták "teljesíteni") sem volt teljesítménytúrának tekinthető, tehát szerintem adott volt így a Kinizsi elsősége.

A '90-es évek első felében megindult egy folyamat a hazai teljesítménytúrázás átalakulására, kb. 1995/96 óta már egy egészen más fogalmat jelent a teljesítménytúra, és ebben az értelemben (ezért is emeltem ki első mondatomban) akár teljesítménytúrának is tekinthető lenne már a Kinizsit jóval megelőző rendezvény... De még egyszer hangsúlyozom: eredetileg mást értettek teljesítménytúra alatt.

Persze tisztában vagyok azzal, hogy szavakkal nehéz ezt a különbséget igazán átadni azok számára, akik már az "új" értelemben vett teljesítménytúrázásban kezdtek el túrázni, de más lehetőségem nincs, lévén visszavinni senkit sincs módom abba a korba, hogy személyesen élhesse meg a dolgot."


Tehát egy szó jelentésváltozásának, jelentésbővülésének, egy fogalom átdefiniálódásának lehetünk tanúi. A képet kissé tovább bonyolító érdekesség, és a dolgok relativitását mutatja, hogy a Ságvári Endre Emléktúra "Teljesítménylapján" az a meghatározás volt olvasható, hogy hosszútúra. Ma már inkább a Kinizsi Százast és a legalább 100 kilométeres túrákat tekintjük hosszúnak, de léteznek a világon olyan extrém túrák is, melyek mellett még a Mátra 115 vagy a Rockenbauer 130 is rövid, könnyű sétának tűnhet.

S ha a Kinizsi Százas elsősége nem is teljesen egyértelmű, az bizonyos, hogy a jelenleg is létező hazai teljesítménytúrák közül a K100 tekint vissza a legnagyobb múltra.

(a kép forrása: Teljesítménytúra topik / Bence60)

Kapcsolódó bejegyzések:
Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával
A vörös csillagos Kinizsi Százas jelvény titka

Trambulin ösvény

Az orosz erdők nem csak sötét, borzalmas titkokat rejtenek, hanem vidámságot is: az Index.hu cikke szerint egy Moszkva környéki erdőben egy művészcsoport 51 méter hosszú "trambulin ösvényt" készített, hogy az azon végigugrálók új perspektívából csodálkozhassanak rá a környékre (az installáció a Gyors sáv címet kapta). Egy 100 kilométeres trambulin a Kinizsi Százast is alaposan megváltoztatná.

2012. december 1., szombat

Csoportos Privát Iszinik

A "Csoportos Privát Iszinik" nem egy swinger klubokban használatos kifejezés, hanem egy 100 kilométeres gyalogtúra, Szárligettől Budapestig. Tulajdonképpen egy önszorgalomból, családias körülmények között teljesített "fordított Kinizsi Százas".

Az ez évi Csoportos Privát Iszinik (CsPI) túrát december 8-án szombaton, reggel 7:10 - 7:15 körüli indulással tervezzük. A rajt helye a szárligeti vasútállomás, az útvonal megegyezik a hivatalos Iszinik 100 útvonalával. Mivel egy privát (és nevezési díj nélküli) túráról van szó, kitűző, jelvény, festett kő, oklevél, TTMR pont nem jár a teljesítésért, a sikeres célba érkezés jutalma mindössze a teljesítés tudata és az egész napos kaland. Eddig négyen már biztosan ott leszünk, de szeretettel várunk további jelentkezőket (a túrán persze mindenki saját felelősségére indul).

A rajt megközelíthető Budapestről, a Déli pályaudvarról 6:21-kor induló személyvonattal (7:02-re ér Szárligetre), Tatabánya irányából pedig 6:50-re ér oda a vonat.

Kinek ajánlom a CsPI-t? Mindazoknak, akik valamiért nem tudtak részt venni az Iszinik 100-on, esetleg ott voltak de nem tudták teljesíteni (viszont éreznek magukban elég erőt és elszántságot a teljesítéséhez). Kiszállási lehetőség Mogyorósbányán (48 km-nél), Dorogon (62 km-nél) és Kesztölcön van (67 km-nél). Az útvonal nagy része a kék sáv jelzésen halad, így akár Országos Kéktúra bélyegzők gyűjtésére is lehetőség van a kirándulás során.

A túra több szempontból nehezebb mint a hivatalos Iszinik 100, hiszen annak november végi kellemes kirándulóidejével szemben hidegebb idő, rosszabb időjárás várható, valamint nincsenek frissítőpontok, tehát több élelmet és innivalót célszerű magunkkal vinni (Mogyorósbányán, a Kakukk vendéglőben azért van lehetőség némi utánpótlásra, Dorogon pedig az útvonal érint egy éjjel-nappali üzletet).

Egy barátom, túratársam érdeklődött mailben a túra várható körülményeiről, vagy hogy mit jelent pontosan a "csoportos" szó, mennyire haladunk valóban egy csapatban, az erre írt válaszomat megosztom az olvasókkal, érdeklődőkkel:

"Amikor mi mentünk tavaly, akkor hárman voltunk (Sistergő, Tar-patak és én), és törekedtünk arra, hogy együtt maradjunk, max. 20-50 méterre távolodtunk el egymástól olykor, de általában egy "csapatban", beszélgetve haladtunk. Igaz, ez nekik került erőfeszítésükbe, hogy sokszor várjanak rám, lassabban haladjanak, nekem pedig az volt nehéz, hogy tartsam a tempójukat. Most már talán jobban tudnám tartani a sebességüket.

Szóval szerintem ha 5-6-an vagy kevesebben leszünk, akkor jobban törekszünk az egy csapatban haladásra, több résztvevő esetén nem tudom, lehet hogy akkor kialakulhat több 2-3 fős, eltérő tempójú csoport. Gondolom adja majd magát a helyzet, de a CsPI inkább a közös sétáról szól, és kevésbé hagyják ott egymást az emberek (és főleg nem hagyják teljesen magára), mint egy rendezett túrán, ahogy a szintidőt sem kell annyira szigorúan venni. És mindenki teljesítőnek számít, aki beér, ha pedig szintidőn (25 órán) belül, akkor főleg."


Kapcsolódó bejegyzések:
Beszámoló az Iszinik 100-ról, avagy a mumus legyőzése
Az Iszinik 100 születése

2012. november 30., péntek

Iszinik 100 vacsora

Szerda este tartottunk egy kellemes, baráti vacsorát a Kelenföldi pályaudvar melletti Rétisas kisvendéglőben. Az Iszinik 100 utáni összejövetel Pataporc ötlete volt, és ő is szervezte a találkozót. Az Index fórum Kinizsi Százas topikjának több, általam már személyesen ismert tagja megjelent a vendéglő téliesített teraszán (Mancocka, Forester, VenczelGy), s olyanok is, akiket most láttam először (RitaB, Öregnándi, Pygmea), valamint Pataporcot a vidám, eleven kislánya is elkísérte. Ez már a harmadik alkalom volt, hogy a Rétisasban jártam, először a júniusi Kinizsi Százas afterparty alkalmával, másodszor pedig az egy hónappal későbbi Szuperkatlan afterpartyn.

Rita - miután azonosította, hogy ki vagyok - viccelődve megjegyezte, hogy "á, te vagy, akinek a Kinizsi Százas a fixa ideája". Hát igen, egy kicsit valóban a fixa ideám (de azért vannak ezen kívül is hóbortjaim), az idők folyamán a Kinizsi Százas évről évre való teljesítése az életem, "öndefinícióm", "énmárkám" szerves részévé vált, e bloggal együtt.

Elvittem a társaságnak megmutatni a Rockenbauer 130 pót-pótjelvényemet is, bár a biztonság kedvéért nem a maga eredeti, fizikai valóságában, hanem csak  fényképként, az okostelefonom kijelzőjén (mert ha netán újra elhagynám, egy pót-pót-pótjelvény kérésével már eléggé próbára tenném a Kanizsa Természetbarát Sportegyesület eddigi türelmét, jóindulatát).

Az est folyamán két korsó sört fogyasztottam, valamint egy nagy adag bolognai spagettit és egy fél adag Gundel palacsintát. Vittem egy társasjátékot is, igaz, nem a saját "találmányaim" egyikét, hanem a Condottiere nevű stratégiai kártyajátékot, ami egy elég izgalmas és fordulatos, blöffölős játék, egyszerű matematikai alapokkal, melyben a középkori Itália zsoldosvezéreinek szerepébe bújhatunk. A kissé elhúzódó partit végül nem játszottuk teljesen végig (Forester állt nyerésre).

Az egyaránt jóízű vacsorának és beszélgetéseknek, valamint a kártyajátéknak köszönhetően a találkozót kellemes szalon- ill. klubhangulat jellemezte. Igaz, a nagy asztal és a játék két részre bontotta a társaságot (játszókra és abból kimaradókra), de így is jól elbeszélgettünk, és - a derűs arcokból, hangulatból ítélve - mindenki jól érezte magát.

2012. november 29., csütörtök

Hétvégi séta a Gerecsében

Most, hogy az Iszinik 100 teljesítésével elértem a kétezer TTMR pontot, megpihenek egy kicsit, és idén már nem hajszolom annyira a teljesítménytúrákat (egy komoly kirándulásra, a Csoportos Privát Iszinikre (Cs.P.I.) azért még tervezek menni, de az nem hivatalos teljesítménytúra lesz). E pihenés, regenerálódás jegyében vasárnap egy kis, tán tíz kilométeres sétát tettem a Gerecsében, Greg Kapitánnyal, egy barátjával és egy tatai túrázó társaság, a Zöld Sziget Kör tagjaival. Összesen körülbelül 30-an lehettünk, csaknem minden korosztályból. A sétát hivatalos túravezető irányította, egy középkorú tatai tanárember (egyik, a túrázással kapcsolatos célkitűzésem egyébként, hogy egyszer magam is túravezető legyek, de ahhoz még elég sok földrajzi tudást, tájékozódási ismeretet és gyakorlatot kell szereznem).

A túra a Stúdium térről indult, majd a piros jelzésen felmentünk a Turul emlékműhöz. A Turul mellett, kicsit lejjebb ereszkedve megtekintettünk egy kevéssé ismert aknabarlangot (legalábbis a bejáratát), majd elsétáltunk a Szelim-barlanghoz, mely úgy néz ki, mint egy óriási színházterem, onnan pedig jelzetlen utakon gyalogoltunk el a Ranzinger Vince kilátóhoz. Sajnos végül nem sikerült legyőznöm a tériszonyomat, így ez alkalommal sem másztam fel a kilátóba (talán azzal a lánnyal, akit keresek, leküzdeném ezt a korlátomat).

A közeli Koldusszállás kapcsán szóba került a Kinizsi Százas és a Gerecse 50, mert az a hely mindkét túrának egy meghatározó, "lélektani" pontja: a Kinizsi Százas 80 km-nél, a Gerecse 50 pedig 40 km táján érinti.

A tetőről leereszkedtünk a völgybe a piros háromszög jelzés meredek ösvényén, majd a piros sávon folytattuk az utat a Nagy-rét irányába. A többiek aztán még tovább kirándultak néhány kilométert, viszont néhányan, köztük Greg Kapitánnyal leváltunk, hogy hamarabb hazaérjünk (szívesen sétálgattam volna még tovább, de várt néhány otthoni teendő).

Kapcsolódó bejegyzés:
Könnyű hétvégi kirándulások