2011. augusztus 31., szerda

Kundera és a Kinizsi Százas II.

Egyszer szerepeltek már Kundera gondolatai, sorai itt a Kinizsi Százas blogban. Most következzék ismét egy idézet tőle, ezúttal legismertebb művéből, A lét elviselhetetlen könnyűsége c. regényből:

"Minél nehezebb a teher, annál közelebb kerül életünk a földhöz, annál valóságosabb és igazabb.
Ezzel szemben a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valóságos, s bár mozdulatai szabadak, semmi jelentőségük nincs."

A Kinizsi Százast is a teher: a leküzdendő távolság, az emelkedők, testi és lelki megpróbáltatások terhe teszi "valóságossá és igazzá", szó szerint és átvitt értelemben is "földközelivé", s ezáltal értékessé. Teher nélkül a Kinizsi Százas is elviselhetetlenül könnyű és értelmetlen lenne.

Megjegyzés:
A Kundera idézetet a Filoterápia blogban olvastam, egy szenvedésről szóló bejegyzésben (Modern passió).

Kiegészítés:
A regényből arra is választ kapunk, hogy miért jó újra és újra részt venni a teljesítménytúrán:
"[...] a boldogság az ismétlődés utáni vágy."

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. augusztus 26., péntek

Interjú Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas egyik atyjával


Kedves olvasóim, fogadjátok szeretettel ezt az interjút, melyet Kovalik Andrással, a Kinizsi Százas teljesítménytúra egyik létrehozójával készítettem, és melyből több érdekesség is kiderül a túrával kapcsolatban.

- Szia Bandi, hogy jött az ötlet, hogy 1980-ban elinduljatok a Nagyszombati Százason?

- 1976 őszén a Kohász-kék túránk utolsó napján említette Szabó Gabi, hogy Csehszlovákiában vannak olyan szervezett túrák, ahol egy nap alatt komoly távolságokat kell megtenni.
Prágai egyetemi évei alatt hallott ezekről a túrákról. Miután látta érdeklődésemet, lassan elkezdte gyűjteni az információkat. 1979-ben a Krásy Slovensky-ban olvasta Ivan Bajo sokszor emlegetett cikkét, majd szerzett egy szabályzatot is.
Szakosztályunk vezetősége - értékelve a megismert anyagokat - úgy döntött, hogy a számunkra kedvezőbb útvonalú és könnyebben elérhető Nagyszombati Százast állítja be következő évi eseménynaptárába. A döntésben az is közrejátszott, hogy korábbi Kárpát-túránkon már az útvonal jelentős részét bejártuk.

- Rögtön a Nagyszombati Százason, ill. közvetlenül utána megfogalmazódott bennetek a Kinizsi Százas ötlete, vagy csak valamivel később?

- Már a célba érkezés után szóba került, majd hazafelé a vonaton fejtegettük tovább az ötletet.
Itthon aztán felosztottuk a feladatokat. Az útvonal kitűzését Szabó Zoli vállalta, ez az egyik legnehezebb feladat volt, mert jelentős számú paramétert határoztunk meg, amelyeknek meg kellett feleltetni azt.

- A neten böngészve az a benyomásom, hogy a Kinizsi Százas hazánkban nagyobb ismertségnek, népszerűségnek örvend, mint Szlovákiában a Nagyszombati Százas. Ez valóban így lehet?

- Igen. Ennek több oka is van.
Az első teljesítménytúrát Prága környékén rendezték 1963-ban, majd gyorsan növekedett a számuk, de az első években csak cseh területen. A szlovákok csak később csatlakoztak, akkor is eltérő szemlélettel, a természetközeliséget a teljesítménynél lényegesen előbbre sorolják, így rendezvényeik száma is csak hányada mint szomszédaié. A hosszútávú (százas) túrákat addig általában éjfélkor indították és az út első fele többnyire műutakon, gazdasági földutakon vezetett. Szlovákiában alig lehet erre példát találni.
Szlovákiában a természetjárás sokkal szélesebb skálán mozog mint Magyarországon, nincs az a beszűkült réteg* amely kizárólag teljesítménytúrázik.

[*bevallom, itt egy kicsit magamra ismertem, hiszen én nemhogy a teljesítménytúrákra, de azokon is belül is szinte csak a Kinizsi Százasra koncentrálok... de azért igyekszem minél több más túrán és családi, baráti kiránduláson is részt venni - a szerk. megj.]

- Maga a "teljesítménytúra" szó a Kinizsi Százas kapcsán honosodott meg, terjedt el a magyar nyelvben, vagy korábban is létezett?

- Korábban is voltak hasonló rendezvények, a legismertebb a KISZ által szervezett Ságvári Endre emléktúra, valamint később különböző csúcstúrák. Az elnevezést korábban így nem használták, a csehszlovák szabályzat fordításakor a szóba jöhető változatokból ezt találtuk a legjobban kifejezőnek.

- 1981-ben, a túra útvonalának kijelölésekor szóba jöttek még más lehetőségek is?

- Zoli sok változaton végig ment, de döntésre csak ezt javasolta. Utólag megnéztünk néhányat, elvetésüket nem is kellett indokolnia.

- Az első, 1981-es túra szeptemberben volt. Mi alapján esett a választás később mégis májusi időpontra?

- Az első túra időpontját túl korán határoztuk meg. Az engedélyezési eljárások során az országos fővadásszal és a két érintett erdőgazdaság vezérigazgatójával történt megállapodás szerint jelöltök ki az új időpontot. A májusival is gondunk volt, mert egy ideig a BTSZ (Budapesti Természetbarát Szövetség) találkozók miatt egy héttel ki kellett térnünk.

- A túra szervezése során vannak komolyabb nehézségek, amiket le kell küzdeni?

- Az évek során kialakított jó kapcsolatoknak köszönhetően többnyire nincs, bár a választásokat követően érnek meglepetések.
A gondot néhány renitens résztvevő "produkciója" okozza, ami kényszerű módosításokra, intézkedésre kényszerít. Sajnos volt olyan eset is amely engedélyeinket veszélyeztette.

- Mit jelent számodra a Kinizsi Százas, ha ezt meg lehet fogalmazni?

- Egy kis szervezési gyakorlatot, egy kis játékot, egy kis nevelési lehetőséget, egy kis munkát és az éves szabadidő eltöltését.

- Köszönöm szépen az interjút, és további sok sikert kívánok a Kinizsi Százas rendezéséhez!

Tippek:

Kapcsolódó bejegyzés:

2011. augusztus 25., csütörtök

Trekking'n'style rovat: Puma bakancsok

Két stílusos Puma bakancs: bal oldalon egy retro, edzőcipő-szerű Puma Roma Hi Trek, jobb oldalon pedig egy hagyományosabb darab, a Puma Desierto Talos (katt a képre). Mindkettő többféle színben is kapható (volt).

2011. augusztus 24., szerda

Em. Rescue beszámolója a 2011-es Kinizsi Százasról

Az Index fórum Kinizsi Százas topikjában találtam Em. Rescue beszámolóját a 2011-es Kinizsi Százasról (az én túrabeszámolóm ide kattintva olvasható). Em. Rescue ugyan kénytelen volt feladni a túrát, de olvasmányos írása tanulságokkal szolgál:

"Előrebocsátom, hogy ez nem egy "lépésről-lépésre" szintű beszámoló lesz. Lévén, hogy nem kevés lépésről van itt szó (ha jól emlékszem a Pilis-nyeregben egy fatörzsre ki volt szögezve, hogy hány lépés várható még Bányahegyig illetve a célig). Inkább afféle belülről jövő, aktuális érzéseimet kifejező írásra számítsatok!

A szombat reggeli, délelőtti időintervallumról már azért sem tudok sokat, mivel nem vagyok a korán kelés híve. Az ilyen reggeleket, délelőttöket félig tudat alatti állapotban szoktam tölteni.

Szóval, vidéki lévén egy zuglói lakásban voltam kénytelen meghúzni magam egy most már 7-szeres sikeres teljesítővel. Előtte este, a csomagolásnál egy pillantást is vethettem a cipősdobozába, melyben az addigi jelvények lapultak. Reggel fél 6-kor keltem, ő 6-kor, pepecselés, pakolódás. És: sikerült elintéznem azt is, amitől féltem, hogy csak később kerül rá sor! Busz, villamos, HÉV, és már ott is voltunk a rajtnál (az Opera mögötti sétálóutcában már előre letudtuk a nevezést). Pecsét: 7-50 (7-52-kor – húha, vesztettem 2 percet – gondoltam).

Különösebb nehézségek nélkül, vidáman, beszélgetve teltek az első emelkedők. Noha a homlokom már Budapest közigazgatási területén belül csillogott. Úgy 2-3 km után a társam, tájfutó lévén, úgy döntött innentől ő kocogni fog (nem is egyeztünk meg ilyesmiben, hogy együtt megyünk végig, telefonon tartottuk a kapcsolatot ezután). Egy jó kedélyű, ha jól emlékszem, 15-szörös teljesítő látott el séta közben az útravaló tanácsokkal. No para, ne siess, stb. (amiket persze rendre megszegtem útközben). Elváltak útjaink ezután, persze az irány megmaradt. A szerpentinek tetejéig egy kellemes kirándulás benyomását keltette a túra, leszámítva, hogy a lejtőkön való óvatlan tempóm következtében egy száraz, görbe botot vettem magamhoz. A hosszú-hegyi ellenőrzőpont nekem váratlanul jött, kb. ennek megfelelő időt töltöttem ott: semennyit! A Pilis-nyeregnél is hasonló volt a helyzet: ott az átható piaszag bírt gyors továbbhaladásra! Ám, vagy éppen ezért, innentől már a kesztölci sörivás gondolata hajtott.

10 perc alatt lehajtottam a Hársfa sörözőben, és uccu neki tovább. Dorog nem tetszett, túl nagy város egy ilyen hangulatú túrához, épp ezért csak egy pékségbe mentem be ott, de végül is csak egy fél literes vizet meg egy dobozos kólát vettem. A Nagy-Getére készültem, mivel elég sok előzetes infóm volt róla, általában rosszakat olvastam vagy hallottam. De feljutottam, elég zökkenőmentesen, persze a botom már nagyon kellett. Fent vetettem egy keresztet és tartottam egy viszonylag hosszabb pihenőt. De hát nincs megállás, el kellett indulnom lefelé. Pár lépés után a bal térdembe iszonyat fájdalom nyilallt, két sráctól kaptam valami sportkrémet, bekentem. Itt kezdetét vette a túra alternatív módon való teljesítésének kísérlete, avagy egy igazi önismereti teszt.

Lefelé a hegyről, egy kövesebb részen annyi lett az amúgy is korhadt, száraz botomnak. Egy nemes mozdulattal belevágtam egy bokorba. Mázlim volt, mert még le sem értem teljesen onnan, találtam egy másikat, sokkal jobb fogásút, erősebbet. Persze ez sem Gandalf varázsbotja volt, de hát az Középfölde, meg egy másik Megye, nem Komárom-Esztergom. Hegyeskő környékén még volt hangulatom azért készíteni egy fényképet, de ez volt az utolsó ilyen. A tokodi pinceszekció kellemes hangulatú hely volt, bár leülni nem nagyon tudtam sehova. Még volt pár pogácsa, meg kaptam egy csipet sót is. Az ez utáni brutálemelkedő kicsit meglepett, nem készültem rá előzetesen, a felénél meg kellett álnom, nekidőlni egy fának, ám a szűk ösvény miatt nem nagyon ácsoroghattam egy helyben. Gondolatban már mogyorósbányai söröm mellett ültem.

Hát bizony a Kakukk vendéglőben már fél órára nyúlt a pihenő. Dobtam egy zsíroskenyeret is, bíztatgattuk egymást a rögtönzött asztaltársaságommal, ők késésben érezték magukat, szóval ment nagyon a kalkulálgatás. A botomba kapaszkodva felálltam, és tovább. Péliföldszentkeresztig lenyomtam egyben, ott vetettem a második keresztemet. Az a forrásvíz valami elképesztően jólesett, de hiába éreztem az örök életet adó víznek, ott maradni örökkön-örökké annál a forrásnál elég nagy ár! A legközelebbi kereszteződésnél a szódavíz jól esett, de fröccsben vagy szörppel nem nagyon kívántam volna. Ekkor már eléggé besötétedett, Pusztamarótnál, a tábortűznél már rendesen azzal a céllal ültem le hosszabb időre, hogy megmelegedjek. Amúgy jó kis csapat ült ott, vidáman beszélgettünk róla, hogy ki mikor és hol fogja feladni. A doki is ott volt akkor, ő is nyomta a poénokat végig. Tovább.

A bányahegyi állomás nagyon sokára jött el. Ennek ellenére ez a Gerecse oldalában lesétált szakasz nekem meglehetősen kellemesen telt. Kiismertem már teljesen a sérült lábamat, megtanultam a bottal helyettesíteni azt. Sérülten, ám kitartóan, egyenletes tempóban, sántítva haladtam. Ekkorra már szereztem rovarcsípést, beletenyereltem egy tövises ágba, és a bot is kikezdte a tenyerem. Kicsit úgy vonszolhattam magam, ahogy Bruce Willis szokta egy akciófilm utolsó negyed órájában. De hát elértem Bányahegyig, ahol szintén leültem egy jó időre. Leves már nem volt, teát kértem. Az első a fáradtságtól kiesett a kezemből, rögtön kaptam egy másikat, vizet mertem a hordóból. És hát, itt már megittam egy nem tervezett dobozos sört is. Fura volt ott ülni, azért még eléggé szintidőn belül voltam, mégis alig szállingóztak az emberek. Ez lehet a késői indulásomnak tudható be. Irány: Koldusszállás.

Hallucinációk, víziók kísértek végig ezen a szakaszon. Láttam Koldusszállást is egy magas hegy tetején, egy fehér falú, elvarázsolt kastély formájában. Ezen kívül apró vadak cikáztak előttem, a lámpám keltette árnyékokat tartottam annak. És persze akkor is a nyomomban volt valaki, beszélt hozzám, amikor valójában épp a közelemben sem volt senki. A kerítéseknél az a hat mászóka rengeteg erőt vett ki belőlem. Mentálisan, fizikailag egyáltalán. De úgy jutottam el a koldusszállási állomásig, hogy nem terveztem még feladni a Kinizsit. Itt viszont leültem egy rönkre, a hideg teából már nem kértem. Csak lestem ki magamtól. A szervezők már partyztak körülöttem, oké, órákig ott dekkolni elég unalmas lenne. Rákérdeztem – ki lehet-e itt szállni, van-e valami rövidítés, kiút? – Felejtsem el – mondta. Nagyon jót tett a bíztatása, hisz tovább indultam, mint egy robot, még majdnem 4 órám volt, hogy beérjek.

Erre az erőltetett menetelésre fizettem rá szerintem végül. Itt kellett volna egy high-tech segédeszköz, ami meghatározza, pontosan mikor mekkora tempóval haladjak, lépésről lépésre. Már az elvitt volna Tatáig, hogy azt lesem csak. De kérdem, akkor mi lett volna az utolsó 14 km-en a Kinizsi érzéssel? Én teljesítettem volna a túrát vagy egy gép? Sorolhatnám a hasonló kérdéseket, de ez inkább mentegetőzésnek tűnik. A Kis-réti vadászháznál (amit amúgy nem láttam, pedig már szép világos volt) megéreztem a civilizáció szelét, nagyon közel volt innen Tatabánya. Itt értem véget. Már a turulhoz sem mentem ki, a parkolóban rendeltem egy taxit, és otthagytam a botomat a jövő vándorainak."

Tipp:
Nagy Kinizsi Százas táblázat (korábbi évek túrabeszámolóival)

A folyadékháztartás törékeny egyensúlya

Itt a Kinizsi Százas blogban már esett szó a folyadékháztartásról, most egy tragédia kapcsán (lásd: Túl sok vizet ivott, meghalt a sheffieldi férfi) újra felmerült a téma.

Íme egy hosszabb bejegyzés Syreni tollából a sportolás közbeni (valamint előtti és utáni) folyadék- és táplálékbevitelről.

Kapcsolódó bejegyzések:
Űrtechnológia a Kinizsi Százason (izotóniás italok)
A Kinizsi Százas mint "Gazdálkodj okosan!"

2011. augusztus 23., kedd

Trekking'n'style rovat: Gerber svájci bicska fotósoknak

Az MLZphoto blogban találtam az alábbi írást egy speciális, Gerber márkájú svájci bicskáról (katt a képre). Mint látni fogjuk, a multifunkciós szerszám akár a Kinizsi Százas fényképezni szerető teljesítőinek is hasznos társa lehet:

"Bear Grylls kedvence, a Gerber most egy olyan zsebeszközzel állt elő, amely nagy segítséget nyújthat fotósoknak túrázás közben. Az összesen 12-féle szerszámmal és pengével rendelkező "svájci bicska" egy mini állványt is tartalmaz, ami ugyan dSLR vázak megtartására nem képes, de ultrakompakt és kompakt fényképezőinket nyugodtan rábízhatjuk. A gyártó jövőre tervezi új multi szerszámának forgalmazását; előreláthatólag 65 dollárt kell majd érte leszurkolni. (forrás: engadget)"

Kapcsolódó bejegyzések:
Trekking'n'style rovat: Bear Grylls csuklópántja
Házilag készített túrabot (ami fényképezőgép állványként is használható)
Trekking'n'style rovat: a világ legnagyobb svájci bicskája a Wengertől

2011. augusztus 22., hétfő

Kerékpárt a kerékpárboltból

A napokban vásároltam egy biciklit, hogy a túrázás, futás "kiegészítő sportjaként" ezzel is edzésben tartsam magam (nem vagyok sportorvos, de állítólag a kerékpározás jót tesz a térdnek, mivel - szemben a futással - nincs "becsapódás", csak folyamatos, körkörös mozgás). Így a következő, hatodik Kinizsi Százasomra még felkészültebben és edzettebben mehetek majd.

Nem is akármilyen biciklit vettem egyébként: (aránylag) olcsót és jót. Egyszerűségében szépet és megbízhatót. Szó szerint és átvitt értelemben is "szürkét", tökéletes ár/érték arányban. Egy volt kerékpárversenyző, Barkó Zsolt szerelte össze szívvel-lélekkel, aki Komárom-Koppánymonostoron üzemeltet egy kerékpárboltot és -szervizt. A grafitszürke váz kézzel festett, rajta "Komárom" és "Duna" felirat. A biciklin minden szükséges, a KRESZ-ben előírt kiegészítő rajta van (s ott helyben vettem még egy sebességmérőt is rá). Baráti ára miatt persze nem a legmodernebb, legultrakönnyebb 2011-es alkatrészekből áll a kerékpár, hanem kicsit "korosabb", de igényes, normál használat mellett szinte elnyűhetetlen elemekből, Shimano váltóból, duplafalú felniből.

(Ilyen típusú kerékpárt választott magának Attila cimborám is, az övé volt az 59., az enyém pedig a 60. darab "Komárom Duna").

Zsolt ugyan komolyabb és jóval drágább bicikliket, többek között KTM-eket is árul, amik kétségtelenül szemrevaló bringák, de ezekről lebeszélt, mondván, hogy csak rendszeresen vagy versenyszerűen nehéz terepen biciklizőknek és/vagy a kerékpárjukat mutogatni, azzal dicsekedni szándékozóknak, azt státuszszimbólumnak tekintőknek érdemes ilyet választaniuk.

A sportról, biciklizésről beszélgetve szóba került a Balaton-átúszás is (ő már kilencszer úszta át, szemben az én ötömmel), a Kinizsi Százas (amin viszont még nem volt) és az Országos Kéktúra is (amit már kétszer is végigjárt).

Aki kedvet kapott a kerékpár vásárláshoz (és jó áron szeretne minőségi, megbízható, magyar gyártmányú biciklihez jutni), annak érdemes megnéznie a www.vitalkomplex-kerekpar.hu weboldalt, csak ajánlani tudom.

2011. augusztus 16., kedd

Hatvanhét évesen a Kinizsi Százason

Interjú (videóval) a budomagazin.hu-n Dobos Ákossal, aki idén 67 évesen 15. alkalommal teljesítette a Kinizsi Százast:

"Hányszor lehet teljesíteni az egyik legkeményebb túrát? Mekkora hit és motiváció kell, hogy az ember újra és újra legyőzze magát? Dobos Ákostól megtudjuk.

Dobos Ákos a gyerekeit kísérte először az embert próbáló Kinizsi Százas teljesítménytúrára, majd "rászokott". Hatvanhét éves korára tizenötödik alkalommal teljesítette a 100 km-es távot.

- Elsőre 50 kilométerig bírtam, amikorra is a lábam teljesen kikészült. Egy hétig jártam orvosi kezelésre, de mivel sokan gratuláltak és engem is egyre jobban érdekelt a kihívás, megfogadtam, hogy csak azért is teljesítem a 100 kilométert! Ötven éves korom környékén azt éreztem, hogy az emberek kicsit már "leírtak", mondván, hogy "öreg". Önmagamnak, a gyerekeimnek, mindenkinek szerettem volna bebizonyítani, hogy ez nem igaz!
Azt mondják, hogy 50 km után, már fejben dől el a túra. Ekkortól már nem a testi erő számít. Nem a láb, hanem az akarat visz tovább. Ötven km után már nagy a kísértés a pihenésre, a leállásra, nem ritkán a feladásra.
Mikor beérkezik a célba az ember, akkor mindig azt mondja, hogy elég volt, ez volt az utolsó. Aztán kipiheni a fáradalmakat és kezd hiányozni neki a túra. Mert a Kinizsi Százasra csak rászokni lehet..."

Dobos Ákos minden tiszteletet megérdemel és sokunk példaképe lehet, de vajon van-e, aki előtte jár?
Igen: az idei túrabeszámolómban említett 78 éves Béla bácsi, aki 24-szer teljesítette a túrát.

2011. augusztus 15., hétfő

Stahl Judit és a Kinizsi Százas

Hogy mi köze Stahl Juditnak a Kinizsi Százashoz? Íme a történet az emberről, aki a főzőceleb modoros "csincsogása" elől az erdőbe menekült, avagy Stahl Judit és a Kör c. film összehasonlító elemzése:

"G. barátomnak, ha meghallja Stahl Judit nevét, pirosba kerül a mutatója, és azonnal be kell vennie az epilepszia gyógyszerét.
F. azért edzett hónapokig a Kinizsi Százasra a Bakonyban, hogy hétvégente a lehető legmesszebb legyen a nappalijuktól, ahol F.-né áhítattal nézte Judit főzőműsorát. Bevallom, bennem is munkál az ideg a könyveit olvasva: vasrúd, vér, sár, tiprás - ezek a képek és szavak merülnek fel elmémben a hatásukra, s elűzhetetlenül, flashbackszerűen bevág közéjük egy jól ismert jelenet a Körből. Miért? Mivel váltja ki ezt, ez az egyébként tehetséges nő?"

Az "elemzés" tovább olvasható a Hagyma és banán blogban.

Kapcsolódó bejegyzések:
Hat jel, ami arra utal, hogy közeledik a Kinizsi Százas

K100 társasjáték ajándékba és nyereményként

A mai napsütéses délutánon a belvárosban találkoztam Kovalik Andrással, és neki ill. a Kinizsi Természetbarát Egyesületnek ajándékoztam egy K100 társasjátékot (méghozzá a legelső darabot), amiért a KTE nevében hozzájárult a játék címéhez, másrészt pedig mert ötleteivel, tanácsaival segített annak fejlesztésében, a játékszabály kidolgozásában. Örültem a találkozásnak, a "játékelméleti" kérdések mellett váltottunk pár szót a túrázásról is.

Kedves olvasó, ha te is szeretnél egy K100 társasjátékot, akkor szabadon letöltheted és kinyomtathatod. Ha pedig egy kész, a KTE példányához hasonló, nyomtatószalonban, keménypapírra nyomtatott, kész darabot szeretnél, akkor szavazz a Goldenblog versenyben a Kinizsi Százas blogra (az "életmód blogok" kategóriában), és nyerhetsz egyet.

Kapcsolódó bejegyzések:
Viharok a K100 társasjáték körül
A Kinizsi Százas blog a Goldenblog versenyben
A Kinizsi Százas és a personal branding

2011. augusztus 14., vasárnap

Hat jel, ami arra utal, hogy közeledik a Kinizsi Százas

Bár a 2012-es Kinizsi Százas még odébb van - és addig még lesz egy Iszinik túra is, 2011. november 19-én -, most találtam egy humoros írást arról, hogy mi az a hat jel, ami arra utal, hogy közeledik a Kinizsi Százas (mint a Rádió1 Napi hatos c. műsorában).

"Árulkodó jelek, melyekből tudod, hogy nyakadon a Kinizsi:
- Ránézel az órádra és kapásból mondod, hogy hol leszel (szeretnél lenni) szombat ilyenkor.
- A TV műsorból az időjárás előrejelzés érdekel a legjobban.
- Úgy érzed, hogy főállásban K100 aspiráns vagy, a munkád csak arra való, hogy valami lekössön a szombatig.
- Fejből tudod a szentendrei HÉV szombat reggeli menetrendjét, de csak azt.
- Reggel, öltözködéskor az elsőre kezedbe kerülő pamutzoknit félrerakod "ez túl jó minőségű, félreteszem szombatra" gondolattal.
- A bakancsod (túracipőd) több gondoskodást kap, mint a macskád."

Kapcsolódó bejegyzések:
Vicc a Kinizsi Százasról

Meg nem történt kaland a kukoricásban

Úgy terveztem, hogy szombaton ellátogatok hetedhét vasúti átszálláson túlra, a Makó melletti Kiszomborra, annak is a határába, és bevetem magam a kukoricásba. Az ötletet egy blogbejegyzés adta, a következő címmel: Bolyongás a legnagyobb kukorica-labirintusban.

Egy öthektáros, két méter magas kukoricásban alakították ki a labirintust, 5 kilométernyi teljes úthosszal (melyből 2 km a helyes út, 3 km pedig zsákutca, hiszen furfangos zsákutcák nélkül nem labirintus egy labirintus). A 2004. óta csaknem minden évben kialakított útvesztőnek saját weboldala is van, mely a www.utveszto.hu címen érhető el. Idén a világ első futószalagon gyártott autója, a Ford T-modell rajzolódott ki a labirintusban (mert 130 éve a közeli Makón született Galamb József, a modell tervezője), 2010-ben egy griffmadár, 2009-ben pedig egy bölény. A rendhagyó kukoricatábla este is látogatható, így fejlámpával is végig lehet menni az útvonalon.

Méretét tekintve ugyan nem egy Kinizsi Százas, de tájékozódásilag izgalmas kihívás lett volna (amennyiben nincs nagy tömeg persze). Reggel azonban elaludtam, így lemondtam az utazásról. Sebaj, majd jövőre, ugyanis ez a hétvége lett volna idén az utolsó alkalom az útvesztő meglátogatására, mert utána betakarítják a termést.

2011. augusztus 13., szombat

Trekking'n'style rovat: Porsche Design óra analóg iránytűvel

A Timberland iránytűs óra után egy újabb csemege: Porsche Design óra felhajtható számlappal, alatta pedig tükrös iránytűvel. Az óráról így ír Oroszvári Péter a trendmagazin.hu-n (ahol további képeket is láthatunk a szerkezetről):

"A Professor Ferdinand Alexander Porsche [megj.: a VW Bogarat tervező Ferdinand Porsche unokája] által 1978-ban tervezett világelső iránytűs karóra inspirálta a Porsche Design-t arra, hogy elkészítsék a modell 21. századi, modern változatát.

A P’65420 Compass Watch tokja feketére festett titániumból készült, a számlap jelzései és az óra- illetve percmutató pedig fehérek, így a piros másodpercmutatóé a szerep, hogy egy kis színt vigyen a praktikus eszközbe. A számlapot felhajtva pillanthatjuk meg az iránytűt. Ez kivehető a tokjából, így a kezünkben tartva folyamatosan figyelhetjük, ha viszont csuklónkon hagyjuk, a számlap hátulján található tükör segíti a leolvasását.

A limitált, 911 darabos karórában 42 óra időtartalékkal rendelkező svájci mechanika ketyeg, és 50 méterig vízálló. Az ára egyelőre ismeretlen, de valószínűleg nem a hétvégi turisták fogják útmutatásra használni [megj.: pedig a Kinizsi Százas méltó kihívás lenne az órának]."

Kapcsolódó bejegyzések:

Márkatörténet rovat: a Vibram talp


Úgy döntöttem, hogy a trekking'n'style után indítok egy újabb rovatot, a márkatörténetet, melyben a túrázáshoz kapcsolódó outdoor márkák, cégek történetét fogom bemutatni. Következzék hát a márkatörténet rovat első bejegyzése, mely az olasz Vibram cégről szól.

A Vibram cipőtalpakról már szinte minden teljesítménytúrázó hallhatott, és tán a többségnek van is Vibram talpú bakancsa, túracipője, így a Kinizsi Százas útvonalát, ösvényeit is ezer meg ezer, nyújtott sárga nyolcszöggel díszített talp taposta már. Ezek a jól tapadó és kopásálló cipőtalpak jelentik tehát sok túralábbeli, s így az egész túrafelszerelés "alapját", vagy kissé fellengzősen: a kapcsolatot az ember és az út között.

Érdekesség, hogy a Vibram cég csaknem kizárólag a talpakra specializálódott, egy-két különleges kivételtől eltekintve nem gyárt teljes lábbeliket (egy ilyen kivétel a minimalista, szinte a mezítlábas járás szabadságát biztosító FiveFingers cipő, vagyis inkább "ciptyű"), hanem más neves gyártók (Garmont, Hanwag, Lowa, Meindl, La Sportiva, Lafuma, Merrell, New Balance, Saucony, stb.) termékeihez adják e fontos alkotóelemet.

A vállalat szlogenje a "Tested where it matters", azaz nagyjából "Élesben/terepen tesztelve", ami arra utal, hogy a Vibram nagy hangsúlyt fektet termékeinek fejlesztésére és tesztelésére, és egy hegymászókból, (ultra)terepfutókból álló saját tesztcsapattal (Vibram Tester Team) is rendelkezik.

A talpakon és a FiveFingers ciptyűn kívül a "disc golf" (repülőkorong) nevű, hazánkban kevésbé ismert sporthoz is gyártanak felszerelést, azaz magát a korongot.

A cég nevéről érdemes tudni, hogy az Adi Dassler által alapított Adidas-hoz hasonlóan a Vibram szó is az alapító, Vitale Bramani (egy lombardiai hegymászó) nevének rövidítéséből, illetve kezdőszótagjainak összeolvasásából keletkezett.

Most pedig térjünk át a Vibram cég históriájára, a Vibram.com oldal és a Wikipédia szócikke alapján.

1935-ben az Olasz Alpokban meghalt Vitale Bramani hat barátja, túratársa, és tragédiájuk legfőbb okát rossz cipőikben látta. A baleset után nekilátott kifejleszteni egy hegymászásra alkalmas gumitalpat. Munkájához pénzügyi segítséget kapott Leopoldo Pirelli-től, a Pirelli cég vezetőjétől. Szabadalmaztatott egy jól tapadó talpmintázatot is. Az új talpat Carrarmato-nak (azaz robosztusságára utalva tanknak, páncélosnak) nevezte el, és ez volt az első, vulkanizált gumiból készült bakancstalp. 1937-ben megalapította cégét, a gyártás azonban csak a II. világháború után, egy észak-olasz, hegyvidéki kisvárosban, Albizzate-ban kezdődött el 1945-ben.

(Egy megfigyelés: a Kinizsi Százas jelvényen látható talpmintázat szinte teljesen azonos a Carrarmato klasszikussá vált mintázatával.)

További fontos évszámok a cég történetéből:

1954-ben egy olasz hegymászócsapat Vibram talpú bakancsokban hódította meg először a 8611 méter magas K2 csúcsot (mely a Mount Everest után a Föld második legmagasabb hegycsúcsa).

1965-ben az amerikai Quabaug Rubber Inc. megvásárolta a Vibram talpak licenszét, és ezzel az USA-ban is elkezdődött a gyártás (1998-ban pedig már Kínában is, szigorú minőségellenőrzés mellett).

1969-ben vezetik be a kiváló minőségre utaló, nyolcszögletű "arany" szimbólumot, mely később a cég logója lesz.

A '80-as és '90-es években számos fejlesztés, újítás jelent meg (új anyagok, mintázatok; a cég összesen több mint 200 szabadalommal és védjeggyel rendelkezik), ezekről a hivatalos márkatörténeti oldal nyújt bővebb áttekintést.

Napjainkban Olaszországon, Kínán és az Egyesült Államokon kívül Brazíliában is folyik a Vibram talpak előállítása, és a már korábban említett márkákon kívül több mint ezer kisebb-nagyobb cipőgyár használja fel lábbelijeihez ezeket.

Tippek:

2011. augusztus 8., hétfő

A Kinizsi Százas blog a Goldenblog versenyben

A Kinizsi Százas blogra is lehet szavazni a magyar webnaplók versenyében, a Goldenblogon.

Kedves látogatóm, olvasóm, arra kérlek, hogy ha informatívnak, érdekesnek találod e blogot, segíts szavazatoddal, hogy még többen megismerhessék (az "életmód blogok" kategóriában található; szavazni pedig Facebook azonosítóval lehet).

Remélem, nem minősül "megvesztegetésnek", de hálám jeléül a szavazók között kisorsolok egy kinyomtatott K100 társasjátékot, minden kiegészítőjével.

Szeretném még felhívni a figyelmet Zelena Endre Túrablogjára is, mely szintén az "életmód blogok" kategóriában indult a versenyen.

Kapcsolódó bejegyzés:

2011. augusztus 7., vasárnap

Ötödik Balaton-átúszásom

Az ötödik Kinizsi Százas teljesítésem mellé idén sikerült összegyűjtenem az ötödik Balaton-átúszásomat is.

A hideg, 20-22 fokos víz miatt ez volt az eddigi legküzdelmesebb átúszásom, de éppen ezért a legtanulságosabb és legértékesebb is. Pedig egy-egy pillanatra még a feladás gondolata is megfordult a fejemben. Aztán többek között Larzen sorai is eszembe jutottak, a Kinizsi Százas feladásáról: "választod a könnyebb(?) utat, hogy nem kínzod [tovább] a tested, de kínzod inkább a lelked, arra gondolva, hogy csak egyszer kellett volna bírni még egy kicsit, de a dicsőség örökké megmaradna, hogy tudod, akár sikerülhetett is volna".

Az 5. kilométert jelző bója után, nem sokkal a part előtt, amikor már leért a lábam a meder bársonyos szőnyegére, mintha egy csepp könny is szökött volna a szemembe. Sikerült. Egyszer tán büszkék lesznek majd rám a gyermekeim, unokáim.

Az átúszás után, szombat este két kedves barátommal pörögtünk kicsit a siófoki éjszakában (olykor erre is szükségem van, hogy jobban lássam a kontrasztot: egy zsúfolt, fülledt szórakozóhely után még többre értékeljek egy jó könyvet vagy egy kirándulást, egy prosti "hello, le***pjalak?" köszönése után az igaz szerelmet, a magamutogató, vonagló nők után egy diszkrét, vonatablakban tükröződő szemezést; ahogy kelt fel a nap és lassan szállodáikba és zimmerfrei-eikbe szállingóztak az emberek, már csak a szemetes sétány, a szétszórt üvegek és sörösdobozok utaltak az éjszakai bulira; a part felé egy füves részen átvágva figyelmetlenségemben pocsolyába léptem és sáros lett a cipőm; mintegy rámutatva és összefoglalva, hogy mi is a siófoki éjszaka: szenny).

2011. augusztus 4., csütörtök

Trekking'n'style rovat: Marco Vanella bakancs terve

Ugyan kevésbé formabontó, mint Adrian Castro bakancsa, de Marco Vanella terve is elég tetszetős. A linkre kattintva további rajzok, skiccek, színtervek is láthatóak a La Sportiva logóval díszített, Austral nevű lábbeliről.
behance.net

(Kiegészítés: 2010-ben és 2011-ben magam is La Sportiva túrabakancsban teljesítettem a Kinizsi Százast.)

A Trekking'n'style rovat további bejegyzései

Trekking'n'style rovat: Bear Grylls csuklópántja

Lajos cimborám hívta fel a figyelmem a Bear Grylls (a Discovery csatorna A túlélés törvényei c. sorozatának műsorvezetője) által is viselt speciális csuklópántra. Lajos már vásárolt is egyet a 15 dolláros kiegészítőből, melynek pontos neve Recon Parachute Cord Tactical Wrist Band, vagy röviden RPCTWB. A különleges csuklópánt többféle színben és méretben kapható, szuicid hajlamúaknak azonban nem javasolt a beszerzése.

Az RPCTWB lényege ugyanis, hogy vészhelyzetben vagy kevésbé veszélyes, de megoldandó egyéb szituációkban a csuklópántot kibontva 5 méter rendkívül erős (ejtőernyős) zsinórhoz jutunk, így a Kinizsi Százason vagy más extrém túrán is hasznos lehet.

(Kiegészítés: nekem meg olyan órám van, mint Bear Grylls-nek. Na nem Breitling, hanem G-Shock.)

Tipp:

2011. augusztus 3., szerda

Kumin szerint - legalább úszás legyen

A Kinizsi Százasban az állandósága is nagyszerű: 1981 óta még nem volt olyan év, hogy elmaradt volna, kánikulában és szakadó esőben egyaránt megrendezésre került. Erre még Alekosz is rácsodálkozna ("Mindíííg, minden körülmények között?"), már ha az olcsó celebek és valóságshow-hősök foglalkoznának olyan nagyszerű dolgokkal, mint például a teljesítménytúrázás.

Nos, a Balaton-átúszás sajnos nem ennyire konstans, megrendezése erősen időjárásfüggő. 2006-tól 2009-ig szerencsém volt, zsinórban minden évben volt átúszás. Tavaly viszont közbeszólt az időjárás, és többszöri elhalasztás után végül teljesen elmaradt a rendezvény. Sajnos félő hogy idén is elmarad (frissítés: nem maradt el), amennyiben most hétvégén nem lesznek kedvezőek a feltételek.

A Balaton-átúszás hangulatáról és esetleges elmaradásáról írt ma Kumin Ferenc is a blogjában.